Ha egyedĂŒl lett volna, ordĂtott volna a fĂĄjdalomtĂłl. De mi ott voltunk. Ăs Ć erĆs volt. HihetetlenĂŒl erĆs. Ăs akĂĄrmennyire is fĂĄjt Neki, kĂvĂŒlrĆl Ć volt a megtestesĂŒlt nyugalom.
Nem akarta, hogy lĂĄssuk Rajta mennyire szenved. Azt akarta, hogy azt lĂĄssuk, minden rendben Ă©s nemsokĂĄra hazajön hozzĂĄnk, Ăgy Ășjra teljes lesz a csalĂĄd. Azt akarta, hogy boldogok legyĂŒnk... A legnagyobb fĂĄjdalomban is boldognak akarta lĂĄtni, akiket szeret. Ăgy szerencsĂ©re megnyugodott, mert azt gondolta, hogy nem aggĂłdunk Ă©rte..
KĂ©tsĂ©gtelenĂŒl Ć volt az Ă©n pĂ©ldakĂ©pem. De itt hagyott. MĂĄr nem jön vissza többĂ©.. Ă©s nem szenved tovĂĄbb.
























