Sziasztok, már rég nem írtam. Ennek több oka is van. Képzeljétek el már jobban vagyok. Megbékéltem magammal.
Már sokkal jobban vagyok. Már nem vágdosom magam. Elmentem pszichológushoz is ami sokat segített. Megtudtam beszélni a problémáim. A családomnak is elmondtam akkor, hogy vágdosom magam. Hát nem mondom, hogy örültek neki de kaptam még egy esélyt. Mostmár ha történik valami rossz nem jön rám az érzés, hogy bántsam magam hogy könnyebb legyen. Rájöttem, hogy csak pár percig érzek fizikai fájdalmat ami nem fogja megoldani a problémám. Azóta eltelt egy kis idő. Már lassan két éve, hogy nem vágdosom magam. Nem vagyok büszke arra, hogy volt egy ilyen időszakok de ezzel is megbékéltem.
Ezt a posztot azért szerettem volna írni, hogy aki hasonló gondolatokkal vagy problémával küszködik lássa, hogy van olyan aki ebből a mókuskerékből ki tudott lépni. És boldog életet tud élni.
Soha ne add fel.
