Untitled

most kérdések alapján folytatnám a blogot, ha van rá igény. akár reblogban, akár privátban, akár anonban lehet kérdezni meditációs tapasztalatokról, élményekről. ha nem lesz kérdés, akkor majd esetleg írok bejegyzést is. 

Keresztkutyám, aki nem mindig hagy meditálni ha nálam vendégeskedik. Viszont nagyon szeretem őt.

a szidhinek lett egy olyan következménye, hogy a transzcendens tudat, a csend mindig velem van a háttérben. már nem is kell mantráznom a transzcendáláshoz, egyszerűen csak becsukom a szemem, és már pillanatokon belül benne is vagyok a tiszta tudatban. nyitott szemmel is ott van halványan a háttérben, a gondolatok mögött. már egyre többször a tudatában vagyok. erre vártam kb. azóta, amióta a tudatosság útjára léptem. amióta találkoztam ajc-vel, és amióta megtalált tolle a most hatalmával. 10 év tudatos figyelem gyakorlatok,  majd 2,5 év tm, és pár hónap szidhi után elmondhatom, hogy mentem valamire. és ez azért jó hír neked, aki útkereső, gyakorló vagy, és ezt olvasod, mert erre te is képes vagy. csak vágy, elhatározás és gyakorlás kérdése, nem kell hozzá semmilyen különleges képesség. sok embernél olvasom itt, hogy lelki problémáik vannak, nem érzik jól magukat a bőrükben, zavarja őket a világ, zaklatott életet élnek. számukra is ez lehet az út a belső nyugalomhoz, boldogsághoz,amit én is bejártam. hiszen én is a szenvedésből és boldogtalanságból indultam. kérlek oszd meg ezt, hátha eljut hozzájuk!

pár szóban az eddigi tapasztalatokról. brutális. főleg a repülőszútrával együtt. nem a test felemelkedése a lényeg, az nálam még egyébként sem indult be, hanem az, hogy milyen energiamozgást csinál belül. még nem nagyon látom, hogy a hétköznapi életemre milyen hatással van, csak néha úgy érzem, mintha be lennék kokainozva. feldobott boldogságérzés. az egésznek van egy olyan definiált célja, hogy az énen belülről valósítsuk meg a vágyainkat. tehát, elég gondolni arra amit szeretnék, és az élet hozza a lehetőséget, amit aztán meg lehet ragadni. ezt még nem gyakorolom, mert át kell gondolnom, mit is szeretnék. ugyanis az egó folyamatos lebontás alatt áll, és változnak a vágyaim. úgy különösebben nem is akarok semmit, amúgy is olyan az életem, mint egy álom. na majd folyt köv, ha lesz kedvem.

JGD

A "ki vagyok én?" kérdésre adandó válasz belülre irányuló, kitartó, szüntelen, élethosszig történő kutatása a biztos út ahhoz a fajta ok nélküli boldogsághoz, boldog alapállapothoz, amit nem követ boldogtalanság. Megírhattam volna egy könyvnyi körítéssel is, de ez az egy mondat a lényeg. 

Ennek a könyvnek az olvasása és mellette a szidhi technika gyakorlása, nagyon intenzív változást, fejlődést idéz elő. Amikor egymás után elolvasok 8-10 oldalt a könyvből, érzem, hogy pihenni kell. És aztán még erre a tudatkutatás napi kétszer, ami szintén eléggé szétszed, kötelező utána legalább negyed órát pihenni. Olyan, mintha egy folyamatos spirituális edzőtáborban lennék, pedig még csak most jön a repülő szútra elsajátítása, két hét bentlakásos tanfolyam, napi 8-10 órás gyakorlással. Sokmérföldes léptekkel haladok, már nem is látom korábbi önmagamat. De mindez csak látszólagos, mert nincs haladás, nincs fejlődés, minden csak a tudat, aki álmodja az egyéni felszabadulásomat. 

Anyukám a mai napon csatlakozott a TM gyakorlókhoz. Ez amúgy egy elég jó érzés nekem.

Szidhi tanfolyamra járok, ez az oka annak, hogy régen írtam ide. Már vannak tapasztalatok, de még nagyon friss az egész, még nem akarok róla írni. Annyit mondanék csak, hogy nagy változások mennek végbe bennem, de ami még megdöbbentőbb, hogy a környezetemre is érezhető hatással vagyok, már most, pedig még csak az elején vagyok. Ha esetleg érdekelne valakit, mi ez a technika, itt ez a videó. 

Amikor valaki elkezdi rendszeresen gyakorolni a transzcendentális meditációt, egy idő után az élet, és az összes természeti törvény támogatását fogja élvezni. Ekkor maguktól teljesülnek a vágyai, megemelik a fizetését, jótevők jelennek meg az életében, minden sokkal könnyebben megy. Ez történt velem ma is. Elmulasztottam parkolójegyet venni, és már el is könyveltem, hogy megbüntettek, de mikor odaértem a kocsimhoz, a büntetés mellett oda volt téve egy érvényes parkolójegy is. Egy taxis jótevő hagyta ott, aki hamarabb végzett a dolgával, és éppen látta, hogy az ellenőr kihelyezi a piros csomagot a szélvédőre.  

Pár hete megjelent bennem a gondolat, hogy jó lenne fizetésemelést kérni. Aztán elodáztam a dolgot, gondolván, hogy most nem időszerű különböző okok miatt, majd később visszatérek rá. Persze többször átgondoltam, lejátszottam a szituációt,az alkufolyamatot, a számokat, párbeszédeket. Aztán el is felejtettem az egészet, végül is nincs szükségem több pénzre, nem szenvedek semmiben hiányt, több a pénzem, mint amit el akarok költeni. Erre mondják, hogy elengedtem a dolgot. Aztán kb. egy hónap múlva, teljesen váratlanul, minden előjel nélkül megemelték a fizetésemet, nagyobb mértékben, mint amit először kigondoltam. Igen, lehet azt mondani, hogy véletlen volt. De az is lehet, hogy ez az én teremtésem volt, és az egész azért következett be, mert abban az állapotban, amikor a gondolatnak nagyon erős teremtő ereje van, elindítottam egy vágyat, és az célhoz ért az anyagi világban. Bár mindig kételkedek az ilyesmiben, de a jövőben el fogok játszadozni ezzel. Az a “baj”, hogy teljesen átalakultak a vágyaim, jóformán már csak azt szeretném, hogy a belső céljaim megvalósuljanak, olyan jelentős anyagi vágyaim jelenleg nincsenek. Egy barlang is elég lenne ahol meditálok, nincs szükségem fényűző házra. Szét kell néznem magamban, hogy mit szeretnék igazán.

A négy napos bentlakásos rendezvény után, durván feltöltött állapotban (amikor annyi energiám van, hogy napokig aludni is nehéz) vettem észre először, hogy erősen hatok a külvilágra. Persze, ez csak egy feltételezés, nincs rá konkrét bizonyítékom, nem kell ezt annyira komolyan venni. Az történt, hogy valakinek teljesen kinyíltam, és huzamosabb időn át árasztottam magamból az érzelmeimet, gondolataimat. Azt vettem észre, hogy a kezdeti öröm után az illető besokallt tőlem, egyszerűen telítődött azzal ami belőlem jön (az abszolút valóság), és kérte, hogy távolodjak el tőle. Először nyilván magamat kezdtem hibáztatni, hogy “rosszul” viselkedem, de aztán rá kellett jönnöm, hogy csak őszinte voltam, egy szemernyi bántó szándék nem volt abban, hogy közöltem az érzéseimet, gondolataimat. Le kellett vonnom a következtetést, hogy az az energia, ami belőlem árad, az arra nem nyitott embereknek túl sok. Megbeszéltem ezt a tanárommal is, nem a saját fejemből pattant ki. Aztán el is gondolkodtam rajta, hogy mennyire megváltoztam, hogyan alakult át bennem szinte minden a meditáció hatására. Drámai ez a változás, főleg úgy, hogy most vettem észre igazán. Eddig csak apró jeleket láttam, pl. hogy pár dologhoz való viszonyom megváltozott, ami korábban fontos volt, az ma már jelentéktelen. De a környezetemre gyakorolt hatásommal most szembesültem először. Fel kell készülnöm arra, hogy az emberi kapcsolataim teljesen át fognak alakulni. Visszább kell vennem, már nem beszélhetek mindenki előtt nyíltan arról, hogyan látom a világot, hogyan élek, mi zajlik bennem. Nem lehet mindenkivel mély igazságokra mutató dolgokról beszélni. 

Tanáraimmal sikerült megbeszélni az itt leírt tapasztalataimat is. Például lentebb leírtam azt az élményemet, amikor eltűnt a testem egy meditációban, és csak egy energiamezőként érzékeltem azt. A tanárom azt mondta, hogy ez egységtudati élmény, vagyis a legmagasabb tudatállapot. Akkor ez is megvolt. De nem is ez az érdekes, hanem az, ami az utána következő hetekben történt. Lásd következő bejegyzések.

hogy mi van. az volt, hogy már nagyon jól haladtam, ami az erőltetés nélküli "hagyva" meditálást illeti, aztán egyszer csak jött egy betegség, és visszaestem, pár napig nem meditáltam. azóta megint pályára álltam. tegnap például hatalmas energiatöbblettel töltöttem a napot. eleve nagyon kipihenten ébredtem, aztán már délben megcsináltam a második meditációt, és napközben többször észrevettem, hogy milyen jól érzem magam. ezek azok a pillanatok amikor a jelenben vagyok, és alacsony szinten van a gondolatfolyam, nagyok benne rések. ilyenkor szoktam felkapni a fejem, hogy az istenit, de jól érzem magam. aztán amikor ezt elmesélem másnak aki szenved, irritálja, és furcsálja, hogy miért hangoztatom, milyen jól érzem magam. hát azért, mert ez van bennem, ez a valóságom, és hátha ő is rákap a meditációra. de nem, inkább szenved tovább. remélem itteni olvasóim közül senkit nem irritál, hogy beszámolok a lelki jólétemről. ma már megcsináltam a második meditációt, most nagyon le vagyok lassulva, mély nyugalom van bennem. majd zenével fogom magam felélénkíteni kicsit. egyébként az vettem észre, hogy a szervezetem annyira megszokta a magas energiaszintet, hogy ha kihagyok egy napot, vagy ritkulnak a meditációk napi egy alkalomra, akkor abnormális működést tapasztalok magamon.ezalatt azt értem, hogy megjelenik bennem az aggódás a múlt és a jövő miatt. ilyenkor már tudom, hogy amint lehetőségem van, le kell ülnöm meditálni, hogy visszaálljon a lelki jólét és a nyugalom. a meditációs elményekről most nem tudok túl sokat mesélni, megint az erőltetés nélküli meditálás kihívásai vannak napirenden, egy lépés előre, egy lépés hátra, de összességében elégedett vagyok.

Ez az animációs kisfilm igen röviden és szemléletesen mutatja be amit a Transzcendentális Meditációról érdemes illetve illik tudni.