Kedves Naplom..

Összemosódnak a napok egy végtelenbe nyúló fullasztó ismétléssé..

Egyszerre érzem azt, hogy dühös vagyok rád és hogy bármit megtennék azért, hogy láthassalak.

A makacs szívem nehezen tud feladni téged..

Megesik,hogy azért vagyok csöndben,mert ami lejátszodik bennem arra nincsenek szavak.

"olyan csendes vagy" Bro senki sem hallgatott, amikor beszélni próbáltam.

„Talán egy kicsit elfáradtam..“

Annyi terhet cipel az ember a hátán, de egy idő után olyan jól álcázza a fájdalmát, hogy csak az veszi észre, aki igazán törődik vele.

Imádom, amikor én vagyok az oka a mosolyodnak és a szemed csillogásának.

Hiányzik.

Mit tegyek még? Mond, mit?

Hogy miről álmodozom mostanság? Egy közös életről, Veled… Hogy együtt lakunk, és minden reggel jó kedvvel ébredünk egymás karjaiban. Hogy minden nap mosolyogva érek/ érsz majd haza a munkából, mert Te vársz rám/ én várok Rád. Közös vacsoráról álmodok, ami közben megbeszéljük, mi történt velünk aznap. Majd együtt fürdünk. Összebújva filmezünk, sorozatozunk. Arról álmodok, hogy esténként egymás karjaiban alszunk el, azzal a gondolattal, hogy mennyire boldogok vagyunk így, együtt.

Senki sem beszél arról, hogy mennyire nehéz egy toxikus kapcsolat után kitapasztalni, hogy mennyi a megfelelő szeretet és féltés.