...

Kibaszott szarul tudok lenni, ha rámtör az érzés hogy kevés vagyok.

Visszagondolva már az elején éreztem hogy nem lesz jó vége, csak túlságosan hittem benne hogy végre boldog lehetek.

Néha tovább marad a fájdalom, mint az együtt töltött idő

Talán az örökké szó az emlékekre, nem az emberekre szólt.

Elment, és nagyon fájt, de az egyetlen módja a folytatásnak az volt, hogy elengedtem őt.

Örülnék a boldogságodnak, de meghalnék a látványában, mert ez azt jelenti, hogy jól vagy nélkülem.

Csak két ember voltunk, aki megpróbálták szeretni egymást, de végül kimerülten próbáltuk kitalálni, hogy szeretjük-e egymást.

Elvesztettem magam, miután elvesztettem őt.

Minden elmúló nap egy újabb harc önmagam ellen.

Nem tudom mik vagyunk, de hiányzik amik voltunk.

Nem fogok kevesebbet gondolni magamról csak azért, mert nem tudod, hogyan szeress.

"Túl sok vihart éltem túl ahhoz, hogy az esőcseppek zavarjanak."