magànyos srác

Megint ott vagyok hogy szeretnék nyitni de úgy hogyan ha mindenki csak zár….

Sokszor kérdezgetik az iskolában, hogy mivan velem, olyan fáradtnak és nyúzottnak tűnök vagy, hogy betegnek látszok miért nem megyek haza? Igazából egyiksem igaz, csak éjszaka is te jársz a fejembe és órákig tudok agyalni azon is hogy mennyire tud egy ember hiánya ennyire fájni, hogy szint aludni is képtelen vagyok....

Oh... azok a szemek mikor ön feledten nevet, gyógyír a szívemen található összes sebhelyre...

Olyan szépen indultunk te meg én, de most már csak te és én maradtunk...

Fáj a tudat, hogy nélküled ébredek minden reggel....

Az életbe szinte már mindent elértem kivéve téged... Miért vagy ilyen messze?

Sokan azt mondják, hogy kövesd a szíved... De mivan akkor ha a szívem darabokba van? Olyankor melyik darabot kövessem?

Az emberek sokszor elfelejtik hogy vajon miért is létezünk... Tengünk, lengünk, rohanuk s a szerelmet keressük és ez idő alatt elfejetünk emlékeket gyüjteni amit majd a gyerekeinknek és unokáinknak mesélünk egy családi össze jövetelen.... Ha bármikor is elfelejted hogy miért létezel éshogy mi létezésed valódi célja, jusson eszedbe az hogy emlékeket gyüjts és barátokat nem az hogy rohanj, az idő amugyis rohanj lassits hát és élvezd ki a fiatalságod

Ha most bárhol lehetnék akkor azt szeretném hogy a karjaid közt legyek....

Egy ki*aszott kőnek érzem magam, akibe néha belé rúgnak az emberek unalomból majd tovább mennek ugy hogy nem veszik észre hogy mitörténik azzal a kővel....

Én csak szeretném ha szerethetnélek...

Vajon a nagykönyvbe a mi sorusunk is egybe van írva mint másnak? Vagy csak egy cím leszünk kik sosem látták többé egymást...

Szeretnék az lenni számodra aki miatt ha ránézel a telódra nem úgy reagálsz, hogy jajj már megint ő hanem hogy végre ő....

Ha valahogy tudnám, elmondanám, hogy minden este úgy hallom a neved a fejemben, mint egy ismétlésre állított zenét