Bénovics

Drága S.

Nem telik el úgy nap, hogy ne jutnál eszembe. Annyira kevés időnk volt. És annyira lehetett volna még több, de még így is hálás vagyok, hogy az a kevés megadatott nekünk. 

Amióta elmentél, Szögék úgy húzzák az agyam, hogy én vagyok a víg özvegy. Nem tudom, ki akarta úgy, hogy vigadjak és gyászoljak is egyben, mindenesetre tudod, hogy senki nem hasonlít jobban egy hullámvasútra, mint én.

Van az a 2 nagyon fura elgondolásom. “Mindenkinek csak 1 igazi jut” - ugyanakkor a másik, ami szerint “Mi jön az igazi után? A még igazibb” - most egy kicsit titkon remélem, hogy a második érvényes, viszont az egyik cáfolja a másikat. Nem tudom, mi lenne a jobb, hogy a múltba hazudnék, vagy reményvesztett özvegy lennék, de úgy érzem, te is azt kívánnád, hogy kapjam már össze magam.

Van egy csodalény... hú, nagyon hasonlít rád! És még a nevetek kezdőbetűje is ugyanaz! Biztosan kedvelnéd, társasozik. Meg sci-fi szerető! De úgy rendesen! De erről a csodalényről mondjuk meséltem Gy-nek is, lehet beférne a kis szívembe ez a különleges fiú. Nem, ne legyél féltékeny, rosszul áll. Csodalény tegnap mintha vigyázott volna ráma trolin, képzeld, megint a 76-tal járok, szörnyű egy járgány... érdekes állatok ezek a trolik. Szóval tegnap mindenki halloweenezett, ami jó, hiszen tudod, mennyire imádom - hiányzik a Bombalurina & Munkustrap duónk - viszont tegnap mindenki aki élt és mozgott elég rendesen alkohol befolyása alatt állt. Én meg egyedül voltam fiatal. Elém egy beszívott állat ült le, fent akadtak a szemei meg minden, ezek után a fene akar a Hős utcába fotózni menni... Na de, felálltam, be, középre. Egy ideig észre se vett, egészen addig, amíg meg nem jelentek ilyen nyomulós arcok. Onnantól kezdve, mintha figyelt volna rám. De ezt nem jelenti azt, hogy ne tudtam volna vigyázni magamra, a legjobbtól tanultam köcsög lenni - még mindig menthetetlenül gyűlölöm az embereket. 

Voltunk Izlandon is, végig partiztuk azegészet, húúú, imádtad volna... Volt északi fény, vadásztam lundát, bokáig fürödtem az óceánban. Igen, felfáztam. Igen, megérte.

De tényleg nem tudok levelet befejezni... Szóval csak annyi, hogy ügyesen ott a magasban. Pacsizz le kérlek Révésszel helyettem is, meg szólj le a pokolba, kell ott egy hely, a végén elkárhozom a rengeteg színházammal... 

Drága Gy.

Nem tudom, mit szólnál, ha most itt lennél köztünk. Bizonyára még mindig húznád az agyam, jókedvre derítenél, zenélnénk együtt - most biztosan megtanítanád újra a Cloud Atlas Sextetet zongorázni. Kézzel - lábbal támogatnád az összes kihágásom, ugyanakkor már látom az arcod, ahogy az érett felnőtt oldalad előkapva leszídsz, hogy én ennél többre vagyok képes. Kapnék egy szelíd suhintást, hogy mégis hogyan jut eszembe az álmaim feladásának akár csak a gondolata is. Meginnánk együtt az összes Dr.Peppert a Földön, és még az se lenne elég! De képzeld, egyébként már rengeteg helyen lehet kapni, nem kell már annyira vadászni rá. Ez valahol tök jó, hogy nem kell bejárnom a fél világot 330 ml-ért, de azért valahol hiányzik annak az öröme, mikor rácsodálkozunk, hogy egyikőnknek sikerült csodanedűt szerezni. 

Most meg fogsz lepődni, de képzeld, hallottam egy olyan emberről, aki az én szememben fényesebb, mint a napfény. Érdekes kis csodalény, sci-fi rajongó, szeret társasozni, és szinte pofátlanul jó ízléssel rendelkezik sorozatok, filmek és zenék terén... ja, és nagy Star Wars szerető, és csípi a BSG-t. Ugyehogyugyehogycsodalény? Hiszem, hogy kedvelnéd. Színész egyébként, magamhoz híven, nyilván rongyosra nézem a darabjait... De esküszöm, Ő vett észre engem, azt se tudtam hogy hívják,  mikor először a csoda barna szemeivel rám nézett. Könnyelmű kijelentés ez így, de lehet ellopnék neki egy kék kürtöt. Vagy egy egész zenekart is... 

Egyébként meg képzeld, újra álltam színpadon! Jó, nem kell ezt így túl gondolni, Hamleten felmehettünk, része az előadásnak, elég buli. A legelsőt még meséltem is neked korábban, így, levélben. De ez megismétlődött még párszor - és most elképzeltem, ahogy tudomhogytudod fejet vágsz, igen, ez a csodalény is játszik benne, itt szúrt ki először - és egyébként már egész jól bírom. Alatt értem csak félig hordok ki lábon egy infarktust. 

Mindezek mellett, a fotózás, hát az megyeget. Szeretem. Talán már a fotózás is engem. Elég csoda ez, de hát talán ettől szép. Minden változatlan, csak tudod, van egy kisebb-nagyobb űr ott, de azthiszem, megszerettem szépen lassan ezt az űrt...csak kár, hogy nincsen benne űrhajó.

Nem tudom, hogy kell egy levelet jól lezárni, úgyhogy csak: Szeretlek, légy jó odafent...de hát milyen másmilyen is lehetnél. :’)