01.05.🖤12.21.

Hiányzik, mennyire érdeklődtél irántam

Most annyira beszélnék veled. Órákon keresztül, beszélgetni mindenről, néha nevetve, néha pedig elkomolyodva. Csak te és én. És a gondolataink. Semmi más.

A legnehezebb abból a börtönből megszökni ami a fejedben van…

Kurvára egyedül érzem magam.

Te is megérdemled ezt a figyelmet. Megérdemled, hogy egy olyan férfival legyél, aki mellett ragyoghatsz, és aki nem oltja ki a fényedet.

Tudom,hogy sosem akartad ,hogy miattad sírjak, de hiányzol.....hiányzik az arcod ,hiányzik a mosolyod, hiányzik a hangod a nevetésed... és minden mi te voltál...

Engem miért nem lehet szeretni?

Úgy érzem nem számíthatok rád.

Nem tudok már mit kezdeni veled. Sosem tudom, hogy mit akarsz, hogy akarod. Hol kommunikálsz, és úgy viselkedsz, mintha fontos lennék neked, hol pedig hosszú órákon keresztül figyelmen kívül hagysz, bunkó vagy velem és flegma. Én pedig elfáradtam. Mert hiába szeretlek, ha te így viselkedsz velem, előbb-utóbb nálam is be fog telni a pohár, és nem fogok minden csettintésedre ugrani…

Érdekes néha, hogy egy-egy apróság mennyi mindent megtud változtatni.