Lexa

Ennyi ideje aludtál el örökre.

Nem vigasztal, de tudom, hogy Neked már nem fáj.

🖤🕊️

​A 60 éves szekrény polcán még műanyag pohárban gyűlik az 5 forintos, a hűtő melletti cipős dobozban a szórólap szintén.

Az utolsó elmosott pohár még a csurgatóban szárad, egyik szék sem lett elmozdítva, mióta nem élsz itt.

​A fogason ott lóg a kabátod és a pulóvered, még azt várják, hogy mikor veszed fel újra.

Az ágy bevetett, azt már én csináltam, TV-t és képeket vittünk el. Rólad, rólunk. Neked, hogy egy másik helyet otthonosabbá tehessünk.

​De én még mindig látom, hogy a konyhaablak melletti széken ülsz, és hallom, amikor leülök a kis székre és azt mondod: „kislányom vigyázz, mert bevered a fejed a gázórába”.

Még mindig érzem az általad készített szendvics ízét, de a konyha már üres, zsemle és a többi hozzávaló már rég nincs.

Már nem élsz itt.

​Már nem nézel ki az ablakon.

Már nincs óvó mondat.

Már nincs finom szendvics.

Már rám sem emlékszel.

​Már emlékképek, pókháló és por van.

Már nem élsz itt.

Bármerre nézek csak rád gondolok

Tudom, hogy ez rossz, de mi jók lennénk együtt.

Elloptad a szívemet, én pedig hagytam

Várjunk még egy kicsit

Tegyünk úgy, mintha ez lenne az utolsó nap a Földön

Végül is mindegy

Mert annyira függő vagyok tőled

Nem vagyok erős, nagyon gyenge vagyok

[...]

én már mindent láttam

De ez a való élet.

A srác nem fog megváltozni és a szerelem nem fog beteljesedni, mert ez nem így működik.

Nem ezt érdemeltem. Nem érdemeltem ezt a látványt, a traumát és a nehézséget, ami a feldolgozással jár.

A hazaérkezések pillanata még mindig megterhelő, ahogy az is, amikor le kell feküdnöm aludni.

A gondolatok felemésztenek és csak a történtek villognak a szemeim előtt.

Mikor tudom elengedni? Nem tudom.

Mennyi idő lesz, amíg nem gyomorgörccsel megyek haza? Nem tudom.

Mikor lesz az, amikor nem szorongok amikor mentőt látok, úgy hogy tudom egyedül vagy otthon? Nem tudom.

Mikor lesz az, amikor rá nézek a sebedre és nem a pánik és a kétségbeesés kap el? Nem tudom.

Viszont szeretném azt hinni, hogy a kétségbeesett hangom, amire homályos pillanataidból emlékszel a földön tart.

Ahogy azt is remélem, hogy azért te is megijedtél, hogy milyen meggondolatlan és hülye tudsz lenni az alkohol hatására.

Csak tégy mindent úgy, ahogy mondják neked.

Ügy lezárva, lélek eladva.

Te vagy az egyetlen, aki képes rá,

Az egyetlen.

Ez a lényeg az egészben.

Nem tudom mi lenne a jó, tartani amit megígértem, a próba reggellel kapcsolatban vagy hagyni a fenébe az ígéretem.