No more rain, No more pain

Úgy kéne sírni s zúg a vérem, Hiába minden álszemérem, Hiába minden. Ölbe kaplak: Harapj, harapj, vagy én haraplak!

adhatnál neki?

Veled aludva rólunk álmodom: arról, hogy veled alszom.

                               rajongóknak & gyűlölőknek Poharad vagyok. Tölts belém bármit is – azt nem én iszom meg.

Fodor Ákos

— Fodor Ákos : Axióma

Ami kemény, nehéz, és érzékelten.

Hideg kezek, meleg pulcsik, Most lesz csak igazán jó összebújni. Összebújunk, test a testen, Kezeid is már enyémen. Immár Kezeiddel arcom fogod, Tekintetem megragadod, Elveszünk és lebegünk, Egymást ölelve létezünk.

Néha elmélázom a távolságon. A mi esetünkben, azon a negyven kilométeren. Múltkor olvastam a csillagokról. Állítólag a legtávolabbi 16,19 fényévre van tőlünk. Akkor lettem először mérges egy csillagra. 16,19 fényévre van innen, a Föld nevű bolygótól. Ha kimész az udvarra és felemeled a fejed, látod. Ellátsz 16,19 fényévre. Oly távol van, mégis közel, mégis látható. Hogy ez miért bosszantó? Mert egy csillaghoz képest te köpésnyire vagy tőlem, mégsem látlak.

Igen.Nem. Mégis.Mégsem. Se veled, se nélküled. Egy korty az alkoholistának, egy slukk a láncdohányosnak, egy lélegzetvételnyi crack a kokainfüggőnek. A hegy dombbá süllyed, az árok szakadékká mélyül. Próbáltam annyit inni, hogy feledjek, a semmiben lebegjek, másfél napja szüntelen a májamat büntetem. Igazán rászólhatna a szívemre, hogy állítsa már le magát. Fekve, a plafont lesve, józanodtam ki reggelre, s mire a fülhallgatót kivettem, talán már ritmusra remegtem. A verejték gyöngyözik, a hideg ráz,mellkasom lüktet, a fejem fáj, de ez mind hagyján, amíg minden akkord sajátjának akarja a szívem egy kis darabját. Annyit forgolódtam, hogy az ágyam is beleszédült, a párnámat annyit fojtogattam, hogy elkékült. A sírás szabadságát kergettem, de gyorsabb volt nálam, sarkamban a naplementét hamarabb megláttam. Örlődünk a kétségek viharában Toporgunk a tehetetlenség mocsarában Egymás kínzásában szenvedni az élvezet két mazochistának. Félelmeink fogságában vergődve fulladunk vágyainkba, egymás hiányával bújunk ágyainkba, hajnalban alszunk el két üzenet között, hogy a szabadságot megleljük szemhéjaink mögött.

Lehet, hogy a testemnek nem láttad minden részét, de azt láttad, amit még senki sosem. A lelkemet.

self destruction 

— Unknown (via neckkiss)

—