Ab initio

A homlokod a homlokomnak döntve, gyengéden simogattad az arcomat, amikor kinyitottam a szemeim. 

-Jó reggelt! - mosolyogtál rám. 

-Ühm. Jó reggelt. - suttogtam és a lehető legközelebb bújtam hozzád, hogy beszívhassam az illatod és érezhessem a bőröd melegét. 

-Hogy aludtál? - kérdezted, miközben a karjaid közé zártál.

-Melletted mindig jól alszom. Te? 

-Én is jól. Olyan megnyugtató a szuszogásod meg a nyöszörgéseid.

-Mindig a nyöszörgéseimmel jössz.

-Mert olyan aranyos. 

-Ühm. - hümmögtem, majd adtam egy puszit a nyakadra. 

-Az én bújós kiscicám vagy. - mondtad, magad alá fordítottál és apró puszikkal lepted el a nyakam, majd az arcom és végül a szám. -És mindig vigyázni fogok rád. - suttogtad közvetlen a számra.

-Köszönöm, drága vagy, szeretlek nagyon. - mondtam mélyen a szemeidbe nézve.

-Én is szeretlek téged. - válaszoltad, majd gyengéden megcsókoltál, közben pedig ujjaidat végighúztad az oldalamon. -Annyira puha és sima a bőröd. - lejjebb csúsztál, apró puszikat hintettél a hasamra, majd egy hirtelen váltást követően az oldalamat kezdted csikizni, én pedig hangos nevetésben törtem ki, és próbáltam szabadulni a karjaid közül, természetesen sikertelenül.

-Hagyd abba, hagyd már abba. - kértelek, Te pedig eleget tettél ennek, abbahagytad a csikizést, gyengéden rám feküdtél és a nyakamba pusziltál.

-Szeretem, amikor nevetsz. - mondtad, miközben a hajadat simogattam.

-Választhattad volna egy másik módját is a megnevettetésemnek.

-Nem, így akartam, legalább piszkáltalak is egy kicsit.

-Ari vagy, tényleg. Piszkáljalak én is? - kérdeztem.

-Mivel szeretnél piszkálni? - fejedet megemelve, kérdőn néztél rám.

Erőt vettem magamon és fordítottam a helyzetünkön, hogy én kerüljek előnyösebb pozícióba.

-Például megharaphatom az arcod. - mondtam, majd gyengéden fogaim közé csíptem az említett bőrfelületet.

-Egyszer szeretném megérteni, hogy miért szeretsz harapdálni. - mondtad mosolyogva, majd ismét fordítottál a helyzetünkön.

-Mert finom vagy. - mondtam.

A nyakamhoz bújtál és gyengéden beleharaptál.

Én a mellkasodon feküdtem és a szokásos köröket rajzoltam a bőrödre, Te pedig a hátamat simogattad. 

-Annyira szeretem ezt az érzést. - suttogtam. -Amikor csak fekszünk, meztelenül vagy szinte meztelenül, egy takaró alatt és nincs más csak mi. Nincsenek idegesítő gondolatok, csak nyugalom. Hihetetlenül megnyugtat, amikor itt feküdhetek és hallgathatom a szívverésed. Nincs ennél nagyobb biztonság.

-Örülök, hogy így gondolod, drága. Sőt, én is így gondolom. Szeretem ezt, mert ilyenkor tudom, hogy vigyázok rád. - mondtad.

-És most már nem izzadunk össze. - mosolyogtam.

-És jól be tudod fészkelni magad mellém, vagy rám.

-Azt nyáron is meg tudom csinálni, csak izzadással jár. 

-Igaz. - mondtad és hallani lehetett a hangodon, hogy mosolyogsz.

Lehunytam a szemem, hagytam, hogy elnyomjon a jóleső melegség és nyugalom, pár pillanat múlva pedig már aludtam.

Amikor felkeltem, Te épp az arcomat simogattad.

-Jó reggelt. - mosolyogtál rám.

-Nem is aludtam. - szabadkoztam.

-Még nyöszörögtél is. 

-Nem is. - ellenkeztem.

-De, igen. -mondtad,  lefordítottál a mellkasodról, majd mellém könyököltél. - Szeretem, amikor elalszol rajtam, mert tudom, hogy olyankor nyugodt vagy és az engem is megnyugtat.

-Engem Te nyugtatsz meg. 

-Annak örülök, de most inkább mást csinálnék veled. - mondtad, majd a nyakamat kezdted puszilni, miközben a szabad kezeddel gyengéden az oldalamba markoltál. 

-Hmm. 

-Annyira pici és törékeny vagy, amikor felkelsz. Kicsinál. Vigyázni szeretnék rád és a magaménak tudni. 

-A tied vagyok és nálad jobban senki nem vigyáz rám. - suttogtam, majd közelebb húztalak magamhoz.

Az ajkainkat pár milliméter választotta el egymástól.

-Szeretlek. -suttogtam.

Szia!

Először is szerintem tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy megéri-e és, hogy szeretnél-e küzdeni a kapcsolatotokért. Ha igen a válasz, akkor nincs más dolgotok, mint leülni és őszintén elbeszélgetni egymással a kapcsolatotokról, hogy miért olyan, amilyen, hogy régebben miért akart a párod szakítani. Ha ezekről őszintén elmondjátok egymásnak a véleményeteket, akkor már tudni fogjátok, hogy van-e jövője még a kapcsolatotoknak. 

Az, hogy nem bókol nem jelenti azt, hogy nem gondolja azt, hogy szép vagy vagy azt, hogy ne tetszenél neki. Miért érzed azt, hogy ne akarna téged? Mert ha az a helyzet áll fenn, hogy nem olyanok az együttléteitek, mint azelőtt, mármint esetleg nem olyan érzelmesek, nem olyan szerelmesek, akkor megértem és akkor talán tényleg van okod aggódni. Ha viszont ez nincs így és nem is adott a párod konkrét okot arra, hogy ezt érezd, akkor felejtsd el, ha viszont van okod ezt gondolni, akkor erről is kérdezd meg őt. 

5 év sok idő és elvileg minden párkapcsolatban előbb-utóbb bekövetkezik az a korszak, amikor már nem olyan nagyon szerelmesen viselkedünk, hanem olyan felnőttként. Lehet, hogy a ti kapcsolatotok most lépett be ebbe a korszakba.

-Megpuszilgatod az oldalam? - kérdeztem a mellkasodról megemelve a fejem.

-Hát megpuszilgathatom. - válaszoltál, majd egyből le is gördítettél magadról, hogy könnyen hozzám férhess.

Lassan az oldalamhoz hajoltál, miközben egyik kezed a hasamra csúsztattad. Ahogy egyre közelebb kerültél hozzám, éreztem, ahogy a levegő csikizi a bőröm, mire kirázott a hideg. 

-Libabőrös lettél. - jegyezted meg.

-Ezt műveled velem. - suttogtam, majd ahogy elhagyta a mondat a számat, megéreztem az ajkaid az oldalamon. 

Alig értél hozzám és én mégis úgy éreztem magam, mintha tűző napon állnék. Egyszerűen elöntött a forróság és egyre csak fokozódott, ahogy a száddal fel-le haladtál az oldalamon, puszikkal ellepve azt. Hirtelen megálltál, elhajoltál tőlem, majd mire kinyithattam volna a szemem, újra megéreztem a szádat, de most a fogaiddal súroltad a bőröm. 

-Drága. - suttogtam, Te pedig a hasamon pihenő kezeddel még közelebb húztál magadhoz, hogy ismét aprót haraphass a bőrömbe, majd felfelé vetted az irányt, hogy a nyakamon is megismételhesd a mozdulatsort.

-Szeretlek nagyon. - mondtad a fülemhez érve. 

-Szükségem van Rád. - válaszoltam.

-Mindig itt leszek neked. - suttogtad, majd a nyakamba temetted az arcod, mélyet szippantottál az illatomból. 

-Köszönöm, hogy vagy. - mondtam feléd fordulva.

Összebújva feküdtünk az ágyban, tv-t néztünk, én szokásomhoz híven a mellkasodra rajzoltam apró köröket, Te pedig a hátamat simogattad.

-Hozzak gyümölcssalátát? - kérdeztem megemelve a fejemet.

-Aha, legalább megetetlek. - mosolyogtál rám.

-Rendben. - válaszoltam, majd kibújtam a takaró alól, mire elkaptad a derekamat és visszahúztál magad mellé. 

-Azt nem mondtam, hogy most menj. - mondtad, miközben magad alá gyűrtél, hogy felém tudj helyezkedni. 

-Hát, nem bánom. - mosolyogtam. -Amúgy is szeretem, amikor magad alá gyűrsz. 

-Én is szeretem, meg azt is, hogy olyan jó pici vagy és könnyű uralni.

-Mit takar az, hogy könnyű uralni? - kérdeztem.

-Hogy elég, ha csak a fejed felett összekulcsoljuk a kezünket, - mondtad, miközben meg is tetted - és ezzel máris azt csinálok veled, amit szeretnék, most pedig nagyon szeretnélek megpuszilgatni. 

A nyakamhoz hajoltál, apró puszikat nyomtál a bőrömre, közben a derekad köré kulcsoltam a lábamat, hogy még jobban magamhoz tudjalak húzni, mire gyengéden a bőrömbe haraptál, majd elengedted a kezemet, ujjaid végigfuttattad az oldalamon, majd megmarkoltad. 

-Nagyon szeretlek, drága. - suttogtad a fülembe. 

-Én is szeretlek. - mondtam, majd a tarkódra vezettem a kezemet, Te pedig a homlokomnak döntötted a tied. -Sose hagyj el. - suttogtam, mire megráztad a fejed és mélyen a szemembe néztél.

Június közepére beköszöntött a nyár, az az igazi, meleg nyár, 30 fokkal, mi pedig egész nap az udvaron voltunk. A nap zárásaként grilleztünk, majd mielőtt bejöttünk megbeszéltük, hogy egyből fürdeni megyünk, mert a ruhánk átvette a füst szagát. 

-De jó barna lettél. - mondtad, miközben a fürdőben állva vetkőztettél. 

-Te sem panaszkodhatsz. - válaszoltam mosolyogva. 

-Az lehet, de most fordulj meg. - kérted, én pedig eleget téve kérésednek szembefordultam veled. 

Végigvezetted tekinteted a testemen, majd a derekam után nyúlva magadhoz húztál. 

-Annyira szép vagy. - suttogtad. -De gyere, megmoslak. - mondtad, majd a kezemet fogva segítettél a kádba lépni. 

Te is gyorsan levetkőztél, addig én próbáltam a megfelelő hőmérsékletű vizet beállítani, de amint Te is csatlakoztál hozzám, kivetted a kezemből a zuhanyt. 

-Bízd rám. - mondtad.

Aprót bólintottam, nem tudtam, miért szeretnéd ennyire beállítani a vizet, bár az első gondolatom az volt, hogy biztos azért, mert én mindig túl meleget választok.

-Így jó is lesz. - mondtad, majd a zuhanytartóba helyezted a zuhanyrózsát. 

A víz alá vezettem a kezem. 

-Ez nagyon hideg. - mondtam összehúzott szemöldökkel.

-Hidd el, hogy nem lesz az. - mondtad, nekem pedig fogalmam sem volt, hogy mégis mire célzol ezzel. -Gyere, lépj alá. - folytattad.

-Hideg. - ismételtem.

-Csak bízz bennem. - kérted, mire beadtam a derekam és a víz alá álltam. 

Háttal voltam neked, Te szorosan magadhoz húztál, próbáltam megszokni a vizet, több kevesebb sikerrel. 

-Ne törődj a vízzel, jó? - fordítottál szembe magaddal. 

-Miért kell ilyen hidegnek lennie? 

-Hogy elvonatkoztass tőle.

-Én ezt nem értem. - mondtam, mire Te gyengéden a számra vezetted a szádat. 

Ujjaiddal az oldalamat simogattad, engem pedig kirázott a hideg. Ajkaink elváltak, a nyakamra tértél, hol, pusziltad, hol haraptad a bőröm, egyik kezedet az oldalamról a hajamba vezetted, másikat a fenekemre. Fogalmam sem volt, arról, hogy hol vagyok, csak csukott szemmel markoltam a karodat. Tenyered közé fogtad az arcom, újból megcsókoltál, majd mélyen a szemembe néztél.

-Még mindig hideg? - kérdezted.

Hirtelen azt sem tudtam,melyik bolygón vagyok, de kis idő után rájöttem, hogy a vízre célzol. 

-Nem. - mondtam saját magamat is meglepve.

-Jó, mert forró a bőröd. - mosolyogtál. 

-Miért csináltad ezt? - kérdeztem.

-Kiváncsi voltam, mennyire tudsz elvonatkoztatni, amikor ilyeneket teszek veled. - ujjaid végigsimították a karom. -Most pedig, egyszerűen csak szeretném mindenedet érezni. Kicsinál, hogy csak itt állsz előttem.

Szia!

Nos, változni lehet külsőleg meg belsőleg is, de nézzük először a külsőt, mert az talán egyszerűbb. Ő (nem szeretném a nevét írni, bár páran már biztos tudjátok instáról, de itt meg anonym lesz, ne hari🤫) például elkezdett edzeni, szóval izmosodott rendesen a 15 éves énjéhez képest, de másban külsőleg nem igazán változott. Én még abba a korosztályba tartozom, amikor 15 évesen úgy néztek ki az emberek, mint a krumplik, úgyhogy én is az voltam, aztán szépen lassan kezdtem elfogadhatóan kinézni, meg fogytam 8kilót. Na szóval 'szépültünk' mindketten.

Rengeteg nagy vitánk volt, amikor nem volt jogsink, mindkettőnknek buszoznia kellett a másikhoz, azt nagyon utáltuk. Kezdetben úgy oldottuk meg, hogy általában csütörtökön suli után feljöttünk hozzánk és akkor voltunk együtt. Nekem ez kezdett kevés lenni, akkor mondtam azt, hogy vagy változtatunk vagy hagyjuk egymást. Hozzáteszem, hogy nem tudtam volna szakítani vele, mert rettenetesen szeretem. Úgyhogy szépen megbeszéltük, hogy többet fogunk beszélni és találkozni is és így is lett és azóta nagyon fasza minden.

Tényleg mindig az volt, hogy bármin vesztünk össze, sosoe szakítottunk, én sokszor hozzávágtam régebben, hogy 'hát akkor szakítsunk' szimplán felindulásból, de mindketten tudtuk jól, hogy úgysem fogunk. Nehéz volt az az időszak, sokat veszekedtünk, de rájöttünk, hogy mindkettőnknek változtatnia kell. Azt például kihagytam, hogy régebben rengeteget beszéltem csúnyán meg bunkó is voltam, nem mondom, hogy most nem csúsznak ki csúnya szavak a számon és bunkó is tudok lenni, ha a helyzet megkívánja, de azért na. Ő pedig rájött, hogy több időt kell együtt töltenünk, hogy elkerüljük a veszekedéseket meg sok más okból is.

Száz szónak is egy vége, mindketten változtunk mind külsőleg, mind belsőleg, de jó irányba, ami a kapcsolatunkat is szerencsére jó irányba vitte, voltak mélypontjaink, de mégis itt vagyunk és most úgy 1,5-2éve a kapcsolatunk a lehető legjobb.

2014.11.09.-én jöttünk össze, akkor 15 évesek voltunk, szóval most már több, mint 4,5 éve együtt vagyunk, mielőtt összejöttünk nagyjából 1 hónapot beszélgettünk ismerkedés gyanánt, aztán elkezdtünk találkozgatni.

40 km van köztünk, de gimiben osztálytársak voltunk, most én Veszprémben tanulok, Ő Pest mellett fog, szóval nem lesz igazán egyszerű, de próbáljuk megoldani ezt is ugyanúgy, mint az eddig felmerült problémáinkat.

A szobádban ültünk az ágyon egymással szemben, éppen búcsúzni készültünk, ugyanis indulnom kellett haza. 

-Fáradtnak tűnsz. - jegyezted meg, miközben magadhoz húztál, hogy át tudj ölelni. 

-Csak egy kicsit álmos vagyok. - mondtam. 

-Csinálok neked kávét. - vágtad rá, majd engedtél az öleléseden, hogy a szemembe tudj nézni.

-Jajj, nem, ilyenkor már nem iszok kávét.

-Akkor egyél valamit, alig ettél. Gyenge leszel és nem fogsz tudni figyelni vezetés közben. 

-Jól vagyok. - mondtam, majd a kezed után nyúltam és az arcomra vezettem. -Ne aggódj miattam, már vezettem haza tőled fáradtan és ahogy eddig, ezután is haza fogok érni. - nyugtattalak.

-Ne kérj olyat, hogy ne aggódjak miattad, drága. Fontos vagy nekem. 

Az öledbe ültettél, a válladra hajtottam a fejemet, Te pedig a hajamat simogattad.

-Te is fontos vagy nekem és szeretlek és hiányozni fogsz. - mondtam. 

-Te is hiányozni fogsz de három nap és ott leszek. 

-Tudom.

-Na. - mondtad, én pedig megemeltem a fejem, a homlokomat a homlokodnak döntöttem. -Adj egy puszit. - kérted, amit örömmel teljesítettem. -Ígérd meg, hogy óvatosan vezetsz és írsz, ha hazaértél. 

-Ígérem. - mosolyogtam. -Szeretlek. 

-Én is szeretlek. - mondtad, majd ismét a számra tapasztottad a szádat.

Sziasztok!😃

Már elhelyezkedtünk, én köröket rajzolgattam az ujjammal a hasadra, ami az évek során mániámmá vált, Te pedig a karomat simogattad.

-Kezded vagy kezdjem? - törtem meg a csendet.

-Olyan jó lenne már, ha végre összeköltöznénk. - mondtad, nekem pedig megálltak az ujjaim. 

Meglepett, amit mondtál. Nem azért, mert én nem szeretném, hanem, mert régen nem tartozott a kedvenc témáid közé az összeöltözés ötlete, persze, akkor még fiatalok voltunk hozzá és a kapcsolatunk is más volt, most már sokkal komolyabb és mi is érettebbek vagyunk.

-Miért? - kérdeztem mosolyogva a fejemet felemelve.

-Azért, - kezdted, majd a karomról az arcomra csúsztattad az ujjaid, - mert szeretnék már hozzád hazamenni, hogy elmeséld milyen napod volt, veled lenni, veled kelni és veled feküdni. 

-Én is szeretném már drága, vacsorát csinálni neked, összebújva filmezni, minden nap együtt fürdeni. Csak mi. - folytattam mosolyogva az általad megkezdett gondolatsort. -De régebben nem így álltál hozzá.

-Régebben más volt, drága. Most már megkomolyodtunk és a kapcsolatunk is sokkal szorosabb. - mondtad, miközben a füle mögé tűrtél egy hajszálat én pedig a tenyeredbe nyomtam az arcom. 

-Igen, tudom, szerintem is, örülök, hogy így gondolod, és én is szeretném nagyon. 

-Tudom. - mosolyogtál, majd a csípőm után nyúlva magad alá fordítottál. 

-Mit tervezel? -kérdeztem.

-Megharapom a nyakad. - mondtad huncut mosollyal az arcodon, majd meg is támadtad az említett testrészem. 

Lehunyt szemmel élveztem, ahogy a fogaid súrolják a bőröm. 

-Annyira tetszel. - suttogtad, majd a combom után nyúltál, gyengéden belemarkoltál, mire megszorítottam a vállad, a nyakamon pedig éreztem, hogy mosolyra kanyarodik a szád a reakciómtól. 

-Kár lenne kihagyni ezt a helyzetet. - suttogtad, majd egy puszit nyomtál a számra.

-Drága. - suttogtam.

Az erdő közepén egy aszfaltozott úton lehet megközelíteni a tavat. Csendes, eldugott hely, pont olyan, ahova az ember azért jár le, hogy kikapcsolja az agyát.

Miután megérkeztünk, körbejártuk a tavat, majd leültünk az egyik stégre. A combomra csúsztattad a kezed.

-Köszönöm, hogy elhoztál ide. - mondtam, miközben a kezedre helyeztem az enyémet.

-Ugyan, drága. - mosolyogtál.

-El tudnék itt élni amúgy. - a tekintetem végigszaladt a tájon. -Olyan nyugodt és csendes.

-Elélnék itt veled. - rám szegezted a tekinteted.

-Élj velem. - mondtam halkabban, szinte már suttogtam.

-Fogok. - mondtad, majd megszorítottad a combomat. -Hidd el, szükségem van rád, a jó kedvedre, hogy veled lehessek.

-Nekem is rád. - suttogtam, majd lehajtottam a fejem, éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe.

-Ne. Nézz rám. - mondtad lágyan, majd az állam alá nyúltál. -Ne sírj, drága. -kérted, majd gyengéden megcsókoltál. -Nagyon szeretlek. -mondtad, majd ismét a számra tapasztottad a tied.

Közelebb csúsztam hozzád, Te pedig a pólóm alá vezetted a kezed.

-Forró a bőröd. - mosolyogtál.

-Felforrósítottad. - mosolyogtam én is, majd a válladra döntöttem a fejem.

-Ne félj attól, hogy elveszítesz.

-Próbálok. - mosolyogtam.

-Helyes, de gyere, ülj az ölembe, talán nem esünk bele a vízbe. -mondtad, miközben a vizet nézted, felmérve, hogy kellő távolságra vagyunk-e tőle.

Az öledbe csúsztam, Te pedig a fülem mögé tűrted a hajam.

-Szeretlek. - mondtam.