Dead 💀

Kerlek add vissza,vagy csak engedj utana..💔

nem engedem, hogy elkapjon, egy újabb sírógörcs. nem engedhetem.csak nehéz. nehéz, hogy nem láthatom többet a mosolyát, nem hallgatom a nevetését. nem fog többet utánam kiáltani, hogy vigyázzak magamra. nem fog többé, még, csak megszólalni sem. vajon nem vigyáztam eléggé rá? meglehet. sokkal jobban kellett volna ügyelnem, egy olyan kincsre, mint amilyen ő volt. de most már mindegy. minden mindegy, mert ő elment és engem meg itt hagyott. de ezért nem haragszom rá. hogy haragudnék? hisz szeretem. és ezen az sem változtat, hogy én élek, ő, ő meg halott. csak olyan nehéz kimondani. olyan nehéz elfogadni, azt, hogy többé nem létezik már, legalábbis az élők sorában nem. sokkal jobban kellett volna szeretnem, mikor még, meg volt rá a lehetőségem. minden nap megköszönni neki, hogy vigyázott magára, és felkelt reggel. minden nap elmondani, hogy mennyire szeretem. az igazság az, hogy az emberek tényleg nem becsülik meg azt, amijük van, egész addig míg el nem veszítik. én sem becsültem meg őt eléggé. néha fel sem tudom fogni, mekkora nagy dolog az, hogy reggel felkelek. milyen nagy jelentősége van, egy szeretetteljes óvásnak, egy féltő szónak. nem becsültem meg eléggé, míg minden nap megtapasztalhattam, most, meg, hogy már, soha többé nem láthatom viszont, minden vágyam az, hogy elmondja még egyszer, a napi aggodalmát. hogy ne maradjak sokáig el, hogy nézzek szét az úton. de nem fogja többé elmondani. nem néz ki többi az ablakon aggódó tekintettel. nem. mert elment örökre. reménykedek benne, hogy Isten tényleg létezik. hinni nem tudok. tudom, hogy ez nem valami jó felfogás, de nekem nem megy. minden esetre reménykedek. reménykedek benne, hogy minden ellenvetésem ellenére, létezik egy felsőbb hatalom, aki majd vigyáz rá helyettem is. meg minden ember helyett, aki szereti és gyászolja őt. mert, ha ő nem jut el a mennyek országába. ha ő nem fér át, az apró résen, ahol csak kevesen férnek át, akkor senki más se mennyen. mert még egy olyan igaz és jó ember. egy olyan szerető és védő lény, aki mindent megtesz másokért, magát meg háttérbe szorítja, nincs e kerek világon. 

Tudom hogy üvöltök néha, hisztizek, csapkodok, idegbeteg vagyok, rossz kedvem van és beszólok,  viszont a szívem jó. Soha nem akarok rosszat senkinek, és megteszem ami néha erőmön felül van, vagy esetleg nem magamért hanem másért. És sajnálom a viselkedésem. Na ez az önkritika.

Ott akarok lenni melletted a szobádba,veled akarok egy ágyba feküdni,egész este semmit sem akarok aludni csak dédelgetni és szeretgetni akarlak,puszilgatni és simogatni akarom az arcodat,hozzá akarok bújni a mellkhasodhoz, hallgatni akarom a szuszogásod és a szívverésed,érezni akarom ahogy megemelkedik a mellkhasod minden lélegzet vételnél,bele akarok túrni a hajadba,meg akarom fogni a kezed és egész este csak szorítani akarom,össze akarom kulcsolni az ujjainkat,bele akarok látni a fejedbe kíváncsi vagyok mit álmodsz,bele akarok mászni a lelkedbe és örökre ott akarok maradni hogy mindig engem szeress.

Elképesztő volt. Fogtuk ketten a sebváltót rád döltem,becsuktam a szemem és hirtelen semmire sem gondoltam csak arra hogy mindíg ezt akarom érezni

A tiltott gyümölcs a legédesebb, miután teljesen megrészegített minket,  harcolunk, hogy gyökerestül megkaparinthassuk és újra érezhessük mámorító izét, pedig nagyon jól tudjuk, hogy sohasem lehet a miénk… Éppen ezért olyan csábító.