De még ennyi idő után is a lelkem ordít

Miért nincs válasz arra hogy mégis mennyi idő

És miért nem mondják hogy ehhez nem kell más csak erő

Hányszor akartad vissza tekerni

És minden újból átélni

Hányszor akartad megállítani

És örökké egy helyben maradni

Az idő nem gyógyít hanem bánt

És minden alkalommal magával ránt

Az idő tönkretesz

Hülyeség az hogy mindent helyretesz

Az idő egy örökkévalóság

A hely amiben megéled az pedig csak egy fogság

Szeretni valakit életed végéig

Majd őt kívánni mindig éjféltől éjfélig

Az idő gyűlöletet kelt

A szemed pedig könnycseppel megtelt

Olyannal lenni akit szeretsz

De ő az akit legbelül temetsz

Azt hinni hogy minden jó lehet

Ez csak egy nagyon ritka eset

Ölelni, csókolni míg teheted

És érezni hogy mennyire szereted

Majd felfogni azt hogy gyűlölöd is

Rájössz hogy ez már nem csak egy fázis

Elhidegülsz és feladod

Vissza emlékszel hogy ez volt a tegnapod

Rettegni attól hogy mi jöhet még

De biztos lenni abba hogy belőle már tényleg elég

Remélni hogy a visszaesés szóba se jöhet

De àrnyéka minden percben csak téged követ

Szereted de utálod egyben

De mégis róla írsz ebben a percben

Ezt teszi az annyira dicsért idő

Azt üzeni minek ide jövő

Bàrcsak ne múlna az idő

Egyszerűen bárcsak ne lenne olyan hogy idő

Talán sokkal könnyebb lenne nélküled

És ezt a hülyeséget még elis hiszed

Ő mindig is ott lesz a szívedben

Minden szeretetben és gyűlöletben

Félig elengedve de mégis tartva

Aztán jöttél te és mindent megváltoztattál bennem.

Azt hittem soha nem leszek már szerelmes, de te teljesen elvetted az eszem.

Nem a szomorúság,mert az idő múlva,elhalványodik.

A depresszió egy folytogató,megmagyarázhatatlan érzés.

Amikor már magad sem tudod,mi a baj.

Folyamatosan szoronsz,kialvatlan vagy,pedig az éjszakát át aludtad.

Folyamatosan rettegsz, félsz mindentől, s már magadnak sem tudod elmondani a fájdalmaid.

A depresszió,évekig is tarthat,felemészthet.

Folyamatosan azt érzed nem vagy elég jó,bezárkozol lelkileg,nem mész sehová,nem társalogsz senkivel.

Befeszült vagy a családod,barátaid,ismerőseid között.

Félsz a megnyílvánulástól,félsz kiadni az érzéseid,szűknek érzel mindent,s minden fekete fehér.

Nem tudod,hol vagy,ha jó emberek között is vagy,feszengsz.

Rettegsz a szavaktól,az újabb napoktól,a reggeltől.

A múlton rágodsz,az embereken akik elhagytak,csak a hibáidat kergeted újra meg újra.

Nem találsz már szépet a napokban,amik elsuhannak melletted.

Magadba zuhansz,és nem találod a kiutat.

Talán ez a legmagányosabb érzés a földön.

Vannak napok, mikor azt gondolom.. Minden rendben van. De legbelül tudom, hogy nincs így.

Már semmi sem tesz igazán boldoggá. Fájdalmat sem érzek. A zene sem nyugtat le. Nem akarok beszélni senkivel, csak túl akarok esni a fullasztó napokon, melyek pontosan ugyanúgy telnek el. Olyan, mintha üresség lenne bennem. De mégis tele vagyok ki nem mondott szavakkal. Káosz uralkodik bennem. Az egyik felem meg akar halni, a másik életben akar maradni. Nem tudok tisztán gondolkodni. Nem látom át a dolgokat. Rendetlenség van a fejemben.

A szorongás, a gyomorgörcs, a stressz tölti ki a napjaim nagyrészét, de azt sem tudnám megmondani mi az, ami miatt ezeket érzem. Megmagyarázhatatlan.

Amik eddig boldoggá tettek, már nem adnak örömet. A sorozatok, a zene, a társaság és még sorolhatnám.

Megőrjít, hogy nem lehetek Veled és nem tudhatlak magam mellett..

Ma ismét előtörtek bennem az érzések persze szokásosan sírás lett a vége..

Nem tudom meddig bírom tovább ezt.. De úgy érzem, hogy ezen is túl leszek valahogy ahogy eddig is..

Ragaszkodom hozzád talán túlságosan is és ezért nehezek a napok Nélküled..

Vágyom rád, az ölelésedre az érintésedre a csókjaidra hallani akarom a nevetésed amit én okozok neked vágyom arra, hogy magam mellett tudhassalak végre..

Valószínűleg megfogjátok járni a poklot is!

A gátlásai röhejesek, nagyok az elvárásai, a bizalmi problémája túl sok, a dühkitőrései ijesztőek, a logikája néha értelmetlen...

Nagyon határozatlan, csak, hogy tudd nagyon sok bajt fog okozni.

Sokszor féltékeny lesz, biztosan túl fog elemezni, túlzásba vinni és túl gondolni mindent.

Lesznek idők, amikor furcsának fogod tartani.

Lesznek idők, amikor gyerekesnek fogod tartani.

Igen, lesznek idők mikor nagyon bonyolult lesz...

Idegesíteni fog, frusztlálni fog, úgy érzed majd, hogy felalod...

De!

Minden hibája ellenére hatalmas szíve van!

Vele maradsz minden akadályon, amin végigvisz téged..