Ez nem nagyon jó

2011-ben

néhány hónapig

volt szerencsém

egy belvárosi albérletben

élni

Hogy élni,

az talán

mégis túlzás,

sokkal inkább lakni,

lenni

túlélni

tengetni mindennapjaim

talán  ez

lenne a megfelelő kifejezés

erre

az áldatlan állapotra:

olcsó, flakonos bor

az asztalon,

instant kávé bűze

terjeng

a zsíros,

párás levegőben

na de

nem ez a lényeg,

bassza fasz,

nem ez,

hanem a rettegett

aprító latrina, ,

az aljas,

zümmögő reterát!

eleinte

boldog voltam.

életemben először

távol az otthontól,

12 négyzetméternyi szabadság,

konyha, fürdő, galéria,

olyan alacsony plafonnal,

amibe rendszeresen bebasztam

a fejem

ébredés után

aztán pár nap

és valami

halkan,

de kitartóan

elkezdett zümmögni

onnantól vált

igazán pokollá

az életem

rohadt,

kibaszott,

szemétláda

darálós wc!

semmi másra nem vagy jó,

csak arra,

hogy aljas módon

minden papír alapú dologtól

eldugulj!

.

hogy gusztustalan,

szaros lével áraszd el

az egész

telibevert fürdőszobát!

hogy napokig

az Aréna plázába kelljen

átjárnom

kulázni

maradék emberi

méltóságom is

félretéve

.

Remek meglepetés ez,

pláne hideg,

téli reggeleken

olyan napokon,

mikor egyébként sem

szeretnék

semmit sem jobban,

mint megdögleni,

vagy egyszerűen

elszublimálni

az éterbe,

felszívódni a Keleti pályaudvar

levegőjében keringő

cigarettafüstben

te meg,

te rohadék faszevő!

te mocskos, retkes

fostartály!

te csak zümmögsz szakadatlan.

a fekália

langymeleg gejzírként

tör felszínre

undorító,

öblös torkodból.

darálós wc,

te rohadék szarhombár!

te szennyes, szutykos,

alantas

fospisztoly,

te redvás, dzsuvás,

mocsadék

aljas,

zümmögő árnyékszék,

szart kaszaboló,

Megvan a memoárom címe.