Beszakad a mellkasom attól ahogy a bánat ránehezedik.

Néha vannak jobb napjaim, de mostanában közel sem azokat élem meg.

Úgy teszel, mintha érzéketlen lennél. Közben belülről ugyanúgy téged is felemészt..

Most érzem azt hogy kész ennyi nem bírom tovább...

Már megint rohannak a napok, és sosem jutok egyről a kettőre

"1:59 Miért nem lepődöm meg? Megint saját magam hoztam nehéz helyzetbe."

Jelenleg nincs szavam arra, ami leírná azt pontosan, hogy mennyire elveszettnek érzem magam..

üvöltenék a bennem lévő fájdalom miatt

Csak fekszem az ágyamban és csak nézem a plafont és azon agyalok minden mennyire megváltozott...

Kértem, hogy ne menj el, hogy ne unj meg

Az egyik legrosszabb dolgaim kozé tartozik mikor olyan sok mondani valóm van de én inkább a csendben maradást választom mert túl fáradt vagyok elmagyarázni a dolgokat folyamatosan …

Bármennyire bízok benne és szeretem, néha kurva nehéz meggyőzni magam arról, hogy égbolt vagyok, és nem kalitka.

A legrosszabb az egészben,hogy szerethettük volna egymást de mi inkább marakodtunk.

Szét szakad a mellkasom a fájdalomtól