Szia

Csak úgy őszintén, mire volt jó ez az egész?

Egy évig sanyargattál amíg nem bele mentem.

Majd közlöd nem érdekellek annyira? Ne keressem a társaságod, mert nem akarsz engem? Ne nézzek rád ilyen szemekkel? Elhiszed, hogy nehéz, de nem tudsz mit kezdeni vele? Nincs olyan opció, hogy te meg én, mert én nem értem el nálad amit kellene?

Mert nem érzel semmit, és ne képzeljek bele többet, igaz?

Miért írtál nekem 1 évig minden adandó alkalommal? Miért reagáltál a képeimre? Miért hívtál magadhoz minden egyes alkalommal, hiába előtte visszautasítottalak? Bárkit megkaphattál volna, miért az én nyomomban jártál ennyi ideig? Ha látsz, miért rajtam pihenteted a tekinteted? És ha találkozunk miért akarsz mindig a közelemben lenni? Búcsúzáskor még egy puszit kérsz? Úgy csókolsz, mintha az lenne az utolsó napod?

Ki csinál ilyet?

Legyél őszinte, kértem tőled.

Neked nem írhatom le mert maximum leláttamozod meg hát amúgy biztos nem is érdekelne.

De igencsak szar helyzetbe hoztál.

Hónapokkal ezelőtt a semmiből belecsöppentél az életembe. Még csak beszélgetnünk sem kellett. Tudom hogy te is érezted. Láttam a szemedben.

Nem hiszem el, hogy neked csak egy csók volt a sok közül.

Bárcsak nekem is az lenne.

Tudod makacs vagy.

És önző.

Kurva önző.

És összezavarsz.

És én megis mindig bele megyek a kis játékodba.

Miért kell megkeresned minden alkalommal?

És mi értelme volt ennek az egésznek? És mikor lesz vége?

Azt hittem az az egy hónap lesz több is. Talán végleges. De mit is képzeltem.

Amint összeszedtem magam és már-már boldognak éreztem magam mellette. Te megint felbukkantál.

Kérlek.

Hagyj. Vagy maradj.