mostly harmless

ez egy jó cikk, nem meglepő módon, hiszen tóka gábor elemzésén alapul, aki eléggé ért ehhez a témához. én az amerikai választásokra vonatkozóan specifikusan a következő dolgokat tenném hozzá:

1. igen, a közvélemény-kutatók elég nagyokat tévedtek, és igen, ezek most két egymást követő választáson a republikánusok kárára történtek. ennek ellenére jobb módszer nincs arra, hogy valamennyire előrelássuk a lehetséges forgatókönyveket - kutatások nélkül például azt se tudtuk volna, hogy mondjuk georgiára és arizonára kell figyelni idén. viszont érdemes lenne a közbeszédben kicsit kontextualizálni ezeket a kutatásokat: ha átlagosan 3 százalékponttal mellélőnek az amerikai választásokon, akkor az egy-két pontos eltéréseket és ilyen mozgásokat talán kevésbé kéne hangsúlyozni (igen, az átlagolás ezen segít, de azért nem annyit - lásd lejjebb). persze mindenki el akarja adni az információit, és egy szoros választáson az a hír, amit tudunk amúgyis (“szoros lesz a választás”) nem hír, de azért így sem teljesen érdektelenek vagy tanulság nélküliek, amiket kinyerünk a kutatásból, még akkor se, ha közben a bizonytalanságot is hangsúlyozzuk. igazából ezért kellenek a fivethirtyeight-féle előrejelző modellek is - ezek pont a bizonytalanságot próbálják több-kevesebb sikerrel kvantifikálni, hiszen ahogy nate silver gyakran leírja (valószínűleg hiába), ha teljesen jók lennének a mérések, akkor rá nem lenne szükség, mert mindenki csak leolvasná az átlagokat és összeadná az elektori szavazatokat maga. 

2. ezt már párszor írtam, de megint: egy +/- 3,5 százalékos hibát hirdető felmérésnél a két jelölt közti különbség hibája valójában 7 százalék, és ez is csak egy 95%-os konfidenciaszint, ami azt jelenti, hogy még a legideálisabb körülmények között is (csak a statisztikai mintavételből eredő hibákkal kéne számolni) átlagosan húsz mérésből egy ezen az intervallumon kívül esik. erre lehet azt mondani, hogy ez a jelenkori szoros választások mellett használhatatlan pontatlanság, dehát ez van, jobb mint a semmi. mindenesetre ezért nem szeretem az egy-egy adat kiemelését mint extrém példát: igen, a wapo egyik wisconsini felmérése biden +17-et mutatott, de ez eltért vagy 8-9 ponttal az éppen aktuális átlagoktól - ami, hát megtörténhet, főleg ha annyit mérünk egy államot, mint wisconsint. persze a statisztikai mintavételből adódó hibáknak összességében nulla várható értékűnek kéne lenni, és nyilván erről nincs szó - de tekintve, hogy a válaszolási ráta az az alacsony egyjegyű százalékok nagyságrendjében van, ez is “csoda”, hogy ennyire pontos az előrejelzés. és az átlagolás, ami persze javít a mintavételből adódó torzításon, ezen nem fog segíteni: ha minden kutatás egy irányban csúszik el (mert valakik könnyebben elérhetők vagy lelkesebbek a válaszadásban - nem feltétlenül a bizonyítatlan “rejtőzködő” trump-szavazó elmélet miatt), akkor nyilván az átlag is elcsúszik.

3. önmagában az, hogy a különböző államok átlagaihoz képest a végeredmény a legtöbb államban egy irányba lengett ki (colorado a kivétel!), nem kéne, hogy rendkívüli legyen vagy nagy problémát jelezzen. az egyes államok eredményei (és a hibáik) korrelálnak, lehetett utolsó pillanatabeli hangulatváltozás, valami olyan esemény, ami miatt az egyik szavazótábor jobban mozgósít, mint a másik, vagy egyszerűen a tökéletlen mérési módszerek egyformán torzítottak (illetve nyilván ezek valamilyen kombinációja). ha ez kétszer egymás után megtörténik, akkor el kell gondolkozni, hogy mi történik. a mostani választásban két ilyen jelentős szavazói csoport volt, ahol a becslések pontatlanok lehettek:

- a latínók - erről sok szó esett, és még több fog esni, hogy magát a kategóriát elég nehéz definiálni, ennek megfelelően pedig a kérdezés módjától (minek tartja valaki magát) függően nagy szórást mutathatnak a “latínók körében” végzett kutatások. a jövő nyilván az, hogy a különböző rétegeket jobban elkülönítsük, és jobban megértsük, hogy ki tartja magát latínónak de amellett milyen más identitásai is vannak. (az, hogy trump a latínók körében erősített, önmagában nem cáfolja azt, hogy a trump-szavazat jelentős részben egy fehér identitáspolitikai megnyilvánulás - ugyanis semmilyen teória nem állítja, hogy csak emiatt szavaznak trumpra, illetve a két identitás amúgyse zárja ki egymást.) itt csak annyi megjegyzés, hogy a pollok amúgy jól mutatták az irányt: sokak számára (nekem is) meglepetés volt előzetesen, hogy több kutatás jelezte, hogy trump erősebb a latínók között, mint 2016-ban, sokan ennek a jelentőségét különböző okokból (nehezen mérhető csoport stb.) igyekeztek vitatni. a valóság úgy tűnik még a várakozásoknál is jelentősebb eltérést mutatott, legalábbis egyes államok egyes részein - és itt felmerülhet, hogy nem volt-e olyan herding hatás, amivel az amúgy pontosabb pollok igyekeztek a számaikat közelíteni a várakozásokhoz.

- a fehér, diploma nélküliek, akik miatt WI/PA/MI/OH/IA félremehetett: itt (2016 után) előzetesen is téma volt, hogy mennyire megbízhatóak a mérések, és habár a pollok valószínűleg jól jelezték előre, hogy biden valamivel jobban áll clintonnál ebben a körben, de ennek mértékét lényegesen eltúlozhatták. 2016 után az oktatási végzettség szerinti súlyozásra esküdött mindenki, mint ami az újabb kudarc elkerüléséhez vezet - csakhogy, ahogy tóka gábor is kifejti, a súlyozás önmagában nem csodafegyver, és habár összességében pontosíthat a méréseken, közben növelheti is a hibát. tegyük fel például, hogy nem önmagában a “fehér, diploma nélküli férfi vagyok” az, amitől valaki kevésbé hajlandó/hajlamos a kutatásra válaszolni, hanem kimondottan a “fehér, diploma nélküli trump-szavazó férfi vagyok” (ennek nem kell a “shy voter” jelenségnek lennie, hanem elég, ha valami olyasmi történik, mint amit david shor állít: egyszerűen politikailag nem semleges az, hogy kit érnek el jobban a kutatók.) ebben az esetben hiába súlyozzuk oktatási végzettség szerint a mintánkat, sőt, ezzel akár ronthatunk is a helyzeten, hiszen a “fehér diploma nélküli férfiak” kategóriában mesterségesen felerősítjük a mi inkább bidenhez húzó válaszadóink hangját. [nyilván ez most csak leegyszerűsítés, de ez a lényeg.] szóval a súlyozás nem oldja meg a dolgot, lehet tovább gondolkodni, hogy milyen módon érhetünk el ilyen csoportokat, vagy ha más nincs, akkor csak elfogadni, hogy bizonyos kategóriában nagyobb lehetséges hibákkal kell számolni.

4. a modellekről: sok kritika érte a 538- és az economist-féle modelleket, részben jogosan, részben talán indokolatlanul. én nagy híve vagyok annak, hogy kérdőjelezzük hangosabban meg, hogy mit jelentenek a számok, hogyan fogják meg a bizonytalanságot és hogyan kell értelmezni az egyszeri események előrejelzését - korábban írtam is, hogy valahol a szélén az egész szerintem elég értelmetlenné válik, én nem tudom, hogy most azt, amit 98%-ra vagy 99,9%-ra (vagy esetleg 99,99%-ra) jósolnak, azt hogyan tudjuk igazából értékelni. de valamit azért mondanak a számok, legalábbis adnak egyfajta viszonyítási alapot: biden győzelmi esélyei (~90% a választás előtt) határozottan jobbak voltak, mint clintoné (~70%) négy éve, és ez talán úgy tesztelhető le leginkább, hogy hasonló vagy akár valamivel nagyobb méretű mérési hiba ezúttal “belefért” - biden így is nyert, miközben clinton ugye nem. (a modellek azt is elég jól jelezték előre, hogy 4-5 pont lehet az a popular vote különbség, ahol biztossá válik az elektori győzelem, úgy néz ki, most ebben a sávban vagyunk, de ha az 1 százaléknál kisebb különbségű államok, azaz wisconsin, georgia és arizona átfordulna, akkor kialakulna a 269-269 elektori döntetlen.) amivel szemben picit szkeptikus vagyok, az pont silver saját bizonygatása arra vonatkozóan, hogy a prognózisai jók. az elképzelés az, hogy ha a 20% valószínűségűnek mondott események tényleg az esetek közel 20%-ban következnek be, akkor jó az előrejelzés, és ennek alapján csinálnak ilyen calibration plotokat:

egyrészt ez még mindig kicsit azt mutatja, hogy az alacsony valószínűségű események esélyeit túlbecsülik általában, de mivel - amennyire értem - ez a plot nem független eseményeket tartalmaz, illetve az elnökválasztási modellen négy évenként újra babrálnak valamennyit, ezért kicsit nekem kétségeim vannak arról, hogy mennyire vannak független megfigyeléseink arról, hogy jó-e egy modell vagy nem. de mondom, szerintem ezeket a számokat érdemes úgy kezelni, mint amik egy támpontot adnak, de amúgy a modellre jellemző dolgok, és nem úgy, mint ami a “valóságot” feltétlenül jól meghatározott valószínűségű lehetséges kimenetekre osztja.

De igazából tudok ezen finomítani. Nem azzal van a gond, hogy van olyan, hogy közvéleménykutatás. Nyilván időnként megkérdezni az embereket, hogy mégis kire fognak szavazni és miért, az természetes, és nem érdektelen, még a hiba mellett sem. Szerintem, ami nagyon elszállt az az, hogy hétről hétre, minden államban 5 féleképpen megmérik, ami alapján aztán percenként újraszámol az 538 modellje, és minden változáshoz van egy nagyon okos, szociológiailag beágyazott magyarázata minden újság minden politikai elemzőjének, amikre sok millió ember folyamatosan rá van tapadva, (én is, jegyzem meg, nyilván ez az egész thread abból a frusztrációból származik, hogy mennyi rohadt sok időt elcsesztem ezzel), miközben az egész csak zaj. (Pl, igazából fogalmunk sincs, hogy Hillary tényleg le-föl ment-e 2016ban, vagy tök konstansan Trump alatt volt, pedig fogadok, hogy erről a le-fölről már több kötet született azóta.)

Tök megmaradt, hogy egyszer beszélgettem ilyesmikről tök véletlenül egy bácsikával, aki ilyen szociológusszerű professzor a Columbián, és ő egy sóhaj kíséretében csak annyit mondott, hogy “Hát igen, a jővő az nehéz.”

és szerintem azért a legtöbb elemző itt a kampány közben épp a stabilitását hangsúlyozta a dolognak, csak beidézném ezt a posztomat, 50 nappal a választás előttről miket írtam, illetve annak milyen bizonyítékai vannak végső soron:

- trump stabilan népszerűtlen elnök volt állandó (de stabil) negatív elfogadottsággal => erre nincs ugye egyértelmű teszt, de az azért jelent valamit, hogy hivatalban lévő elnök 1992 óta nem kapta a szavazatok kisebb arányát

- biden viszonylag népszerű jelölt volt => ezt szintén elég konzisztensen megerősítették a pollok, és nyilván akkor itt ugyanúgy nincs értelme belemenni abba, hogy ez a népszerűség pont 51 vagy 55 igazából

- biden országos szavazataránya 50+ (51 fölött van a végeredmény), a kulcsállamokban is 50 körül (valójában pont 269 elektori szavazatnyi államban érte el biden szavazataránya az 50 százalékot, a maradék három általa megnyert államban 49,4-49,5 körül volt)

- bident lényegesen megbízhatóbbnak tartják a fontos kérdésekben, kivéve a gazdaság (erre sincs egyértelmű bizonyítékunk, de ez is olyan, amit azért jónéhány mérés reprodukált)

- a verseny nem lefutott, mert a popular vote - electoral vote különbség (pontosabban a popular vote és a tipping point state vote különbség) 3-4 pontot is elérhet idén (jelenleg ez 3,4 pont, ami még valamennyit nőni fog new york hiányzó szavazataival)

-  “ bár biden láthatóan tartja magát a clinton által (és más demokraták által) tömegesen elvesztett fehér, egyetemi végzettséggel nem rendelkezők között (és ezért lehetnek jobbak az esélyei a rozsdaövezet és a közép-nyugat visszahódítására), közben a spanyolajkúak között gyengébben áll, ami veszélyeztetheti pl a floridai győzelmet, márpedig florida nagy lépés lenne az elnökség felé” - szerintem ez egy egész jó jóslat volt

-  “ a levélszavazás körüli zűrök, a szavazók elbizonytalanítása, a kérdés, hogy mindenkinek meg is számolják-e a szavazatát, aki leadta, még problémákhoz vezethet“ - ez is, bár ez polloktól független

ezeknek az infóknak a nagy részét pollok nélkül szerintem nem tudtam volna semmiből kiolvasni. szóval szerintem van értelme polloknak, az industrynak nincs értelme abban a formában, hogy a következő wisconsini poll bejelentése hatalmas médiaesemény, de erről meg nem hiszem, hogy a politológusok tehetnek.

még annyi, hogy a politológia, legalábbis annak bizonyos területei nem is nagyon működnének survey-k nélkül. egyszerűen túl korlátozottak az információink, az adatok ritkán jönnek (választások), és akkor is összesítettek valamilyen szinten (megyei, vagy jó esetben precinct-level), amiből mondjuk a szavazótáborok demográfiai összetételére lehet következtetni valamennyire, de az ökológiai tévkövetkeztetések esélye ebben is fennáll. a szavazótáborok közti mozgásra, a szavazók motivációjára vonatkozóan közvélemény-kutatás nélkül sötétben tapogatózunk. (nyilván persze érdemes a különböző okokból pontatlan méréseket kvalitatív interjúkkal, etnográfiai módszerekkel, fókuszcsoportokkal stb. kiegészíteni.) ezek a kutatások persze nem feltétlenül ugyanazok, mint a média által hájpolt és előrejelzésre használt horserace-mérések, és nyilván az se véletlen, hogy a gallupnak, ami az elnöki közvélemény-kutatás szinonimája volt a huszadik század nagy részén, ez már a második ciklusa, hogy nem csinált horserace-mérést (az indoklásuk szerint azért, mert már vannak elegen a bizniszben, és ők inkább kiaknázatlan területekre fokuszálnak, de azért nyilván az is benne volt, hogy minek égessék magukat a nehezen eltalálható fifty-fifty versenyek megjóslásával, amikor annyi mindent lehet mérni, ahol talán világosabbak a különbségek és a tendenciák). de nem minden kutatás egyformán haszontalan, ott van pl nate cohn és az upshot: két éve az egyik legpontosabb méréseket produkálták a midterm előtt, ki is érdemelték az A+ értékelést a 538-től. most nekik is voltak hibáik, de cohn végig hangsúlyozta is ezt a lehetőséget. (ott volt a táblázataikban az “eredmény, ha 2016 méretű hiba van” oszlop, ami végülis elég jól közelítette a végeredményt.) illetve ők visszakövetik, hogy az általuk megkérdezett emberek közül végül ki szavazott és ki nem, ami megint csak adhat utólag egy pontosabb képet.

https://www.theguardian.com/commentisfree/2020/mar/20/er-doctor-coronavirus-exponential-growth

Annyira jó lenne, ha a diskurzus erről nem mindig egy lépésben jutna el oda, hogy basszák meg a politikusok, hogy a Trump / Johnson stb. a hibás. Nem azért mert nem így van, hanem mert triviális, unalmas, egyszer elég konstatálni, és aztán túl lehetne lépni ezen.

Viszont a társadalom nem csak az államtól működik, van egy csomó más intézménye is, amik közül egy csomó teljesen jól végezte a dolgát a járvány alatt. Pl ilyen többek közt a sajtó, abban az értelemben, hogy rengeteg megbízható, jól megresearchölt és fact checkelt információhoz férhet hozzá bárki. És ennek fényében nem értem, hogy miért nem változik az emberek attitűdje és viselkedése, még mindig. Ezek az információk - az összes grafikon, ábra, tanács és ajánlás - minden további nélkül tudnak eljutni az egyes emberekhez, tök direktben, mindenféle állami szervek, miniszterek és államfők, hivatalnokok és hatóságok közvetítése vagy asszisztációja nélkül. Ahhoz, hogy az ember befogadja, feldolgozza ezeket és aztán ezek alapján módosítsa a viselkedését, egyáltalán nincsen szükség kormányfői bejelentésekre, rendeletekre, kihirdetett és enforceolt szabályokra.

Nem igaz, hogy ennek az oka, hogy a lakosság hülye, mert pl én is a lakossághoz tartozom, nem vagyok semmilyen tekintetben az átlagtól elütő ember, sem intelligenciában, sem másban, és mégis triviálisnak érzem, hogy minden reggel elolvasom, hogy mi történik a világban, miért, és utána ehhez igazítom a saját életem.

Nem igaz az sem, hogy a társadalom viszonyai redukálhatók kizárólag az egyén és az állam közti viszonyra, sőt, bár ez egy kulcsfontosságú viszony, de súlyában szerintem az egyének közötti viszonyok többet nyomnak a latba. Nem igaz az sem, hogy a társadalom legkülönbözőbb alrendszereit és az emberi közösségeket felépítő és összetartó fundamentális szövet a szabálykövetés lenne, hanem ez a bizalom. Az egymás iránti bizalom, és a rendszer iránti bizalom, ahol a rendszer nem egyenlő az állammal, hanem tartalmazza.

Nem bagatelizálni akarom az állam jelentőségét, mert ha az állam nem működik akkor mind meghalunk, ez nem is kérdés. De azt nem tudom elfogadni, hogy arra, hogy Brooklynban tele vannak még mindig az éttermek és bárok, magyarázatként elégséges csak folyton a Trumpra mutogatni, hogy dehát a vezetőnk akinek a legnagyobb felelőssége van, az folyamatosan hazudik nekünk. Oké, és? Azok az emberek akik megtöltik a Brooklyni éttermeket, még mindig, azok pontosan tudják, hogy Trump hazudik, nem 3 hete tudják, és nem is 4 éve, hanem legalább 20. Azok az emberek, akik megtöltik a Brooklyni éttermeket túlnyomó többségükben rendelkeznek New York Times előfizetésekkel, meg podcastokat hallgatnak napi több órában, meg egymással versenyezve osztják az Atlantic cikkeket, mintha nem lenne holnap. Látták már az összes idevágó grafikont, ábrát és explainert.

Nekem az utóbbi napokban és hetekben radikálisan megzuhant a bizalmam az emberek és a rendszer iránt, mert egy ilyen alapvető dologban is képtelenség megbízni, hogy azok akikkel egy hajóban evezek az életben, azoktól annyi elvárható, hogy tájékozódjanak és aztán felelősen viselkedjenek. A járványtól függetlenül, mit várhatok akkor tőlük az életben? Mire számíthatok a szomszédaimtól, meg mire számíthatok azoktól a vállalkozásoktól, amiket ezek az emberek létrehoznak, mire számíthatok azoktól a szolgáltatóktól, ahol ezek az emberek dolgoznak? Hogy a faszomba lehet így közösségként és társadalomként funkcionálni, ha semmit se várhatunk egymástól?

És azt érzik, hogy ezt megtehetik, hiszen ha még Az Amerikai Elnök sem aggódja túl, járják az országot és pacsiznak mindenkivel, meg is mondta, hogy nagy hiszti ez, ami el fog múlni. Most beszéltem nagyanyámmal, értelmiségi és értelmes arc, mellette tipik szoci nyugdíjas, Viktor az antikrisztus, de még ő is azzal jön nekem, hogy “szerencsére nálunk alig van fertőzött”, mert bemondja a rádió, és “hát valószínűleg csak 20%-át találtuk meg, szóval lehet, hogy ötször ennyiva van, mert 80% tünetmentes”, miközben faszt, hát nyilván több ezres nagyságrendben vannak fertőzöttek, de ha Viktorék rádiója szerint minden oké, akkor ő sem aggódik. Szerencsére nem mozdul ki, mióta két hete elmagyaráztam neki, de azért döbbenetes volt hallgatni, hogy hogy tolja vissza azokat a sületlenségeket, amiket olyan forrásokból hallott, amikről bármilyen más esetben tudná, hogy hazugságok. Aztán beszéltem a húgommal, ő tökre érti, hogy ez fontos, de szerinte csak az idősekre, mert a fiatalokra nem veszélyes, hiszen ezt mondja minden fontosember. Argh.

Persze ettől még jogosan vagy kiábrándulva az emberiségből, azzal teljesen egyetértek, amit az államon kívül aktorok felelősségéről írsz, bár mondjuk én egészen idáig is azt gondoltam, hogy ez így működik, de még úgyis szar ezzel szembesülni…

dj. flugvél og geimskip tökéletes koncepció