ez nem élet csak létezés

Az élet nem kiabál rád, hogy figyelj oda. Csendben vesz el tőled mindent. Egy mosolyt itt, egy álmot ott. Egy nap felébredsz, és rájössz: valamikor útközben elveszítetted önmagad, de annyira elfoglalt voltál a túléléssel, hogy észre sem vetted, mikor történt.

Ha egyszer megmutatod egy férfinak, hogy mindenen keresztül is mellette maradsz, ő majd mindenen is keresztül visz.

Két dolgot látunk egy emberben. Amit akarunk és amit ő megmutat.

Amikor már magadat kell győzködd arról, hogy “ez igenis rendben van” ott már valami rég nincs rendben…

Csak nézek magam elé, és várom, hogy eltűnjön a gombóc a torkomból.

Tekintete hideg, akár a jég, mégis, amikor rám néz, perzselő tűz lobban bennem.

Attól, hogy nem keresel neked is hiányzom?

A káoszból születnek a legerősebbek.

Amit erőltetni kell, azt nem kell erőltetni.

Nem mondom, hogy ne félj, mert tudom, hogy ez ilyenkor nem segít. Félj. Mert ha félsz, az azt jelenti, hogy igenis számít a dolog. És ha valami számít, akkor az agyad nem fog cserben hagyni. Harcolni fog, hogy a lehető legtöbbet tudd kihozni az adott dologból.

Nem fogod fel a szavaid súlyát.