Untitled

-Utállak

-Nem, szeretsz.

-Nem, nagyon utállak

-Nem, Te nagyon is szeretsz

-Akkor is utállak.

-Még egy kicsit sem szeretsz?

Elmenekül…Minden egyes szép és jó dolog után eltűnik napokra. Menekül az érzései elől. Menekül előlem és talán saját maga elől is. Nem tudom milyen érzései vannak. Mindig csak a szavak, néha tettek is. De én mindig visszavárom, mindig várom és minden egyes alkalommal mikor eltűnik hiányzik. De minden eltűnés után, visszatér. Visszatér és mintha semmi nem történt volna, onnan kezdjük az egészet, ahol abbahagytuk. Mi Ő? Végzetnek nem mondanám. Ő nem az a végzet típusos. De, egyszerűen ebből az ördögi körből nem tudok kiszállni. Mintha nem is az ördög lenne, hanem az ellentétje. Ő a jó, a szép, a kedves és a figyelmes Férfi, ami minden nőnek az álma. De mégis…. Mégis egy lecke lehet? Egy örökre szóló plátói szerelem? Sosem tudom meg, miért jött az életembe. Pont Ő, pont most, pont akkor…