Megtörtem, mikor felment az égbe.

Ha játszanak a gyermekek

“Egyszerűen megérzed, ha egy ember különleges. Elég egy véletlen találkozás és egy pillantás. Így kezdődnek a legcsodálatosabb szerelmek.”

Festegeti az ember a szerelmeit, például, hogy milyen nagyszerűek, aztán mégis adysan végződik a dolog, és azt kérdezi: én téged szerettelek? Frászt, saját díszeimet raktam rád, és beleszerettem a saját díszeimbe.

Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal, és a költő megjegyezte:

Időzavarban nem lehet erős kapcsolatokat építeni. Egy kapcsolat értéke is lemérhető azon, hogy a partnerek mennyi időt szánnak egymásra az életükből, mennyit törődnek egymással. Néha az is elég, ha csak együtt vannak csöndben. Kosztolányi írja egyik versében egy vonaton utazó nemzetközi társaságról: "Csöndjeink nem érnek össze végül, mivelhogy én magyarul hallgatok, ők svédül." Nagyon okos. Ugyanis olyan hallgatás is van férfi és nő között, ami nem ér össze. Az nem számít időnek. Alapvetően lényeges, hogy együtt hallgatnak-e, vagy külön-külön.

"Azt, hogy én valóban szeretem-e a másikat,

“Az “Igazi” nem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne “igazi”. De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált.”

A lélek viharai ellen tablettákat szedni - gyönge dolog.

Nagy dolog, ha valaki jól tud hallgatni. A hallgatás erő. Beszédre kényszeríti a gyöngébbet.

Valaki hazudik bennünk, valaki pedig haragszik érte. Ketten volnánk?

Ha én azt mondom valakinek, hogy SZERETLEK,nagyon SZERETLEK, ezt én nem tudhatom. Én ebben nem vagyok kompetens, a saját érzelmeim megítélésében. Ezt a másik tudja, ő tudja, hogy ez igaz vagy nem. Mert, ha könnyebb velem az élete, ha szabadabban él, ha jobban el tudja viselni az élet terheit, akkor SZERETEM.

“Van csendje a szorongásnak, a félelemnek, a dühnek, a boldogságnak, az elutasításnak, a fenyegetésnek, a meglepett örömnek, a vágynak… A csend talán a legkifejezőbb válasz, amire az emberek képesek. De érteni kell, hogy mit fejez ki a csend.”

Emberi viszonyainkat is úgy válogatjuk meg, hogy elősegítsék önbecsapásainkat. Elkerüljük azokat az embereket, akik igaz visszajelzéseket adnak rólunk, rosszindulattal vádoljuk őket. Kedveljük az illúzióinkat támogatókat, akik kiszolgálják a hamis látszatok fenntartásának igényét. A folyamat végén bekövetkezik keserű csalódás kapcsolatainkban.

Szóval nem szabad maradékokkal élni, holott az élet csábítja az embert a hazugságokra. "Most sajnos nem élhetek a kedvem szerint, mert szigorlatozom. Most sajnos felvételizem. Most éppen skarlátom van, azért nem. Most szerelmes vagyok, most házasodom, ez csak átmeneti időszak, most a feleségem terhes, ez is csak átmeneti időszak, most a gyerek még pici, átmeneti időszak, most állást változtatok, átmeneti időszak." És eltelik az élet egy merő hazugságban, mert olyan, hogy átmeneti időszak, nem létezik. [...] Amit megél, az az élete.