Kálmán Niki- Diza

 Jövök lefelé a padlásról és lépek:

   benne vagyok a számolásban, kérlek,

     de nem tudom melyik: szeret-nem szeret

       vajon hol hagytam abba, és a lépcső is vezet

         de tanácstalan vagyok,

           mert a következő fokok

             előlem és alólam hiányoznak.

               Aztán egy kifejezetten nagy ugrással leérek,

                  egyszer még utoljára a csonka lépcsőkön felnézek:

                     és te nézel rám a padlás ajtajából egy kajla, semmis

                        mosollyal az arcodon, téged látlak egészen, de nem is,

                         mert csak egy festmény

                            halott, furcsa teremtmény,

                                 bennem élő szörnyeteg vagy.

Előre mész – a tempód gyorsabb

A kutyád – én – lassabb:

Szerencsére van nálad póráz.

 A mozgólépcső alján állok,

Érzem, zuhanok a szájába:

Látom a fogait, hallom, ahogy csattog –

És nem merek szólni, hogy állj!

 Megszűnik a remegés a gyomromban:

Idehánytam az idegbajt a lábaidhoz

Átlépünk felette – vonszolódunk,

De leoltják a villanyt a fejemben.

 Nem sikoltok: csak lépek felfelé, áramszünet.

De bennem miért nincs vagy az egyik,

Vagy a másik: áram vagy szünet…

Loholunk fel, de a lépcső lefelé megy.

 Összekuporodom a gondolataimban –

Mély levegő, egytől tízig, elsikoltom magam

Mielőtt összeesek és vége,

Persze csak képzeltem.

 A fényen pedig megcsillanunk:

Ragyogsz, én izzadok…

Két teljesen más: kompromisszumok

Amivel egyikünk sem lesz, csak közösen: boldogok.

 Sose leszek elég, hogy utolérjelek

Csak engedem, még rángass –

vagy egy kicsit ha … hallgass

Vagy én leszek egyszer elég

Vagy belőlem lesz – de még

Harcolunk.

legóra lépni: végleg elveszíteni pont így fáj téged

Csak a csend: ennyi, Meg pár üres pillanat, Elvesztettelek.

1

Ha engem figyelsz Igazából látsz-e mondd: Sötét lepel rejt.

2

Hajt a könnyelmű Nem szűnő szenvedélyem: Jóllakni veled.

3

Szívekből tépünk Húsba marsz és rettegünk Hagylak-e élni?

4

Hallgatlak csendben Megkondul tőled szívem Eltört harangja.

5

Szerelmünk virág: Nyáron zöldell és virul, Télen földre hull.

6

Űrt hagysz ha elmész, Csillagpor gyűlik bennem Üresség ellen.

7

Magadnak ments meg, De elmenni hagyj: Úgy visszatérek.

8

Elvettél tőlem Egész lettél belőlem Semmi maradtam.

9

Szeretni szüntelen Olyan kegyesség tőlünk örökkön örökké.

10

Kiegészítés: Te minden én semmi, Párban egyedül.

legóra lépni: végleg elveszíteni pont így fáj téged

Robbanás – porlik a csend

Szaga van a táguló térnek

Imádkozunk idelenn

 Kapunk még egy napot

Hazug – ez is lopott

A szag is kopott

 Karcos lett az óra

Az idő is kóma

Számíts – sose jóra

 2020. 08. 19.

De néz a tükörből egy szempár

Olyan macskásan nagyok

 Reptet az égre nyalábos seprűnyélen

Suhanok, mert mély hangon hív

A mocsokbarna égen

 De hol a mágusom sátáni kacaja

Velem táncol: átszakad az álma

Perdül a szoknyám ócska egymaga

 Nem lesz vége és akkor így maradok

Könnyeim tóba gyűlnek

Cseppjei az hajnalszín csillagok.

- lefújom. Megvan a gombom. Ezzel varrok tovább a szívünkön ügyetlenül És a tűvel közvetlenül Az ütőereken játszok, szalad a cérna De a csomó vézna... Ezerfele fut, felbomlik újra A gomb elindul az útra:

Kereshetem megint a porban a belső szervek között Az értelem mögött, Véresen tiszta ujjakkal a becsületemért Gyönyörű szívedért

Hogy megfoltozzam és hozzáférjek megint.

*

Tükör a lélek eltörik a rossztól De a lélek tükre nem porzik a kosztól

Aranykulcs      a szívedhez