Daisy Black

- Most kezd beütni nálam az ősz, és ezen a héten semmire nem érzek motivációt, és minden feladat hatalmasnak tűnik, még ha nem is az

Szóval, hogy, ja...

Olyan szinten sok információ, és persze emellett érzelem (csak nyílván nem nyíltan, hanem így magától adódóan) került ma felszínre, hogy másképp nem leírható, csak úgy, hogy

KAVALKÁD

Szerintem ezzel írható le a legjobban, mind az amit ma hallottam, amit ma kaptam, amit ma átadtam.

Hogy ember igen is kerülhet ilyen helyzetbe, és hogy, az emberek igen is a hétköznapok alatt élnek meg ilyen nagy dolgokat.

MINDBLOWING

Imádom őket, a legkülönbözőbb helyekről gyűltünk össze, a színe-java.

Hárman leültünk és az elmúló barátságokról beszélgettünk, és olyan mélységeiben és szórásában tudtuk érinteni a témát, hogy engem is lenyűgözött.

Majd a low - high effort barátságokról volt szó.

És amikor a dohiboltba mentünk és ketten maradtunk, nyílttá vált, hogy mindkettőnkben megfogalmazódott ugyanaz.

Tekintve, hogy mindketten híján állunk a high effort barátnőnek, megbeszéltük hogy adunk ennek egy esélyt és elmegyünk kávézni.

Érzelmeket törni

Sohasem felelni

Vágyálmokba térni

Ez vagy

Nekem csak egy ábránd

Nem láttalak

Nem is akarlak

Faggatsz hogy mi lesz

El nem felejtesz

Nem is emlékszel

El soha nem engedsz

Kérlek had menjek

Vagyálmokban ne keress

Adj békét végre

Talán ez józanított ki

Talán ettől rúgtam be még jobban

Tudom, hogy ismersz engem.

Ott vagyok az utcán, a buszon, a házban

Látlak téged én, de nem érthetlek meg,

Te én vagy, s én elvesztem, te mégis repülsz, nem ismersz.

Rám találsz, és hullunk együtt a mennyektől a falevelekig,

Várjuk, hogy lássuk s szivárványt, a kicsiny törött madárszárny

küzd értünk és eldob mégis, mert nem ismer

Te tükörbenézel, s rám ismersz, napfény, villanás, viszlát.

Azonban rendíthetetlenül

Haladok

A vágyaimhoz és meglelem azokat,

Látni akarom az eget, s csillagokat

Este

Kimegyek én a Dunához,

Vágyaim partjához,

S meglelem

A szívet megmelengető látványt,

Ilyenkor legbelül egész kivált-

Képp érzem magam.

És csak verdes,

Küzd amiért lehet,

De már elveszett.

Pillangók voltunk,

Én galambbá váltam,

Színes testem csupán fehér,

Szárnyam mégis fekete.

Zuhanok,

Te csak szárnyalj,

Én már nem tartozom oda...