Csocso's life things

Neki is kezdtem a leltárnak, ez az idei év rendhagyó volt és mindenek előtt vagy talán után változatos a maga perverz és fura módján.

Minden nap, nap után, jön egy újabb nap, amin nappal töprengsz, éjjel álmodozol. Folyamatos gondolkodás, cselekvés, alakítás, tervezés, újra gondolás, átértékelés, tovább lépés, vagy, nézd újra vissza lépés, vissza tekintés, vissza merengés a múltba.

Miért szeretünk a múltba révedni?

Miért járja át a lelkünk újra egy kellemes, meleg érzés?

Amikor pedig a jövőbe tekintünk a bizonytalanság? A hűvös, ismeretlen érzés lesz úrrá bennünk?

Az általunk megélt, már ismert múlt az ami langyos, majdhogynem édeskés érzéssel tölt el, miközben épp attól szabadulni akarva a jövőre reménnyel gondolva akarunk a jelenbe élni?

Akkor most hogy is van ez?

A jelenbe élni és jövődet alakítani, az ismeretlent látni, pedig terveink megvalósítását kellene felügyelni és nem arra gondolni, hogy be jó is volt, vagy nem is volt olyan rossz az amikor, vagy éppen akkor amikor na akkor aztán igazán jó volt nem úgy mint most.

Pedig azóta csak gazdagabb, erősebb, kitartóbb, tapasztaltabb lettél, még is, egyre több tapasztalat révén épp hogy bizonytalanabb lettél és a merészség tűnt el és vette át helyét a nosztalgia, a merengés...

Életünk minden pillanata egy válóság, amit észlelünk magunk körül. Még is az a bizonyks valóság az mindenki maga valósága. Világon a most és a jelen, az ami éppen van, éppen annak van, aki azt megéli. Az én valóságom azaz enyém, fájdalom, szerelem, bánat, öröm, siker az mind az enyém, hiszen az én valóságomat élem és értelmezem a magam képességei szerint.

Ha ez így van, akkor nekem kell, akarom tudni más valóságát, vagy nevezzük igazát, történetét?

Az már az övé, azt nem ismerhetem, csak azt ami az enyém és amit én érzek, ismerek, amit én tudok felfogni és értelmezni mind érzelmileg, mind értelmileg.

Könnyű élet titka, talán pont ez, hogy magad világát éld meg, és ne a másét értelmezd, magad életét alakítsad és légy TE! Sohasem ő, ők, mások, azok - ezek mind felesleges körök.

Élj magad világában, úgy hogy közben az a világ, ami körül vesz öröm forrás legyen és a szeretet járja körbe. Szeress, hogy szeretve légy! ♥

Volt alkalmam megnézni pár önismereti videót és el gondolkodtam az elmúlt jó másfél éven ami történt velem, ami érzelmeket át éltem, éppen azokat a terheket amiket cipelek magammal, hogy pontosan mik is azok.

Teljesség igénye nélkül egy pár közülük:

Sértődöttség, szomorúság, megalázottság, türelmetlenség, igazságtalanság, hiány, szerte foszló álmok és vágyak, csalódás, remény, vágyakozás...

Mik is ezek az érzelemek?

Olyan lelki terhek amiket hordozol magaddal anélkül, hogy észre vennéd és hirtelen megnehezítik az életed, ránehezednek az életedre, lelkedre, és mint egy szamár cipeled őket, makacsul, csökönyösen addig amíg már érzed, hogy pusztulsz meg alatta... Leteszed? Kiüríted ezt a képzeletbeli zsákot?

Áhh dehogy megpihensz, ahogy egy kis erőd van újra cipelni kezded és út közben még veszel plusz terheket is magadra...

Emberi butaság ez nem egyéb, mert mind látsz az elméddel, a külső világból érkező ingerek alapján... Érezni és igazán látni a szíveddel tudsz, azt pedig elvakítja a sok teher...

Állj meg néha, vedd le a terheket ne cipeld tovább, tedd le, pihenj meg, üres zsákkal menj tovább ügyelve hogy újra ne teljen fel, csakis értékkel, szeretettel, boldogsággal és örömmel.

Sikeres életed pedig akkor van, ha a szíved, lelked szerettel van feltöltve és nem csalódás, szomorúság, magány, elvárás, várakozás, ügyefogyottság, (ön) bizalom hiánnyal.

Szeress és szeretve légy ♥

Régebb nem volt bejegyzésem, közben elég sok minden történt.

Egyre világosabb lett sok jelentősnek tűnő kérdés ami körbe vett.

Főként, ha valamit tudsz és jó vagy az eredmény jön magától... Ha nem megfelelő közegben, körben mozogsz nem fejlődsz, sőt zuhansz lefelé a 0 pontra.

Sok mindent megértettem és értek, ami a jelen megértésénél fontosabb az a közel jövő eseményeinek vagy kihívásainak a megelőzései, vagy az adott jelen kihívásainak a kezelése és túl- valamint átélése.

Menni... Tenni... Csinálni... Szeretni... Mosolyogni... Elengedni... Tanulni... = okosan élni 🤷‍♂️😋

Emberi viselkedés, gondolatok, élmények, deja vu, megszokott és szokatlan, új és régi, érzelmek kavalkádja.

Mondanám hangosan, hogy utállak... Utállak, mert szeretnélek... Még jobban utállak, mert nagyon szeretnélek és te megint elcsesznéd... Én megint újra utállálnálak, mert mégjobban szeretnélek... Ördögi kör mely vége a pusztító, nyomorba döntő szerelem, mely a lelked, szíved mardossa gyötrő boldogság közepette. Szenvedsz szerelemben, búban, bánatában gyötrődő éjjeleken, szerelmesen, belebolondúlva, megőrülve, fájóan, mosollyal könnyáztatta arcodon.

Ez az a szerelem mely erősebb annál mint amit elviselni tudnál... Nehéz ily szerelmet viselni, gyáván, gyengén megfutamodni előle pedig... Óh mond hogy lehet így élni?

Gyötrő szerelem vagy lagymatag, puha, magány, mit válasszak?... Óh mond te mit választanál?

Három időzóna és sok esetben egy és ugyan az az időpont a most... A múlt szerelme, a fájdalom, a tegnap sóhaja, a jelen reménye, a jövő hite, bizodalma, szerelme, boldogsága.

Mámoros éjjel, bonyolult pillanatok, egyszerű jelének, haragos érzések,belső én, érzelmek, karantén, csalódás, miért? Kérdése, egyedül, magány, ismétlődő múltbéli hibák, pillanatok, ismerősök új arcban....

Sör, bor, új barát, zene, sorozat, kaja, lakás, hosszú hét, karantén, COVID-19, 2020 év.

Meghitt csend, béke, nyugalom.

A jelenben uralkodó helyzetnek megvan ama szépsége, hogy újra felfedezed a csend áldását. Azt, hogy milyen sokat is ér, tudod értékelni az egyedüllétből fakadó meghittséget. Magadba elcsendesedve, belsőben keresel válaszokat, gondolatokat, emlékeket elemzel, élsz újra meg újra, át eléd azokat az érzéseket, pillanatokat, amiket már el is felejtettél.

Ahogy rendet raksz magadban, vagy jobban mondva helyet kapsz mindennek. Ezt a feladatot valljuk be, hogy a rohanó napjainkban energia és belső, lelki meghittség hiányában elnapoljuk és még is feledkezzünk róla. Cipeljük magunkkal ezeket a terheket, úgy hozza szokva a súlyhoz, hogy nem is érezzük, mennyire maga alá taszít és elnyom. 😳

Most azonban megtudod találni azt a csendet, amely a teremtő csend. 😇

A születő gondolatok bölcsője, az a hely, amelyet szavakba nem igazán sikerül önteni, hiszen oly mélyen, majdhogynem ismeretlen helyen van, ahol csak te vagy önmagaddal, háborítatlanul.

Mindezen elmélkedések közepette érzed, ahogy magaddal megbékélsz, múlt sérelmein teszed túl magad, ki engeszteled az egód, a kicsi féltett belső éned, akivel megtalálod a HARMÓNIÁT, és elkezded érezni a szeretetet, azt hogy egy szerethető ember vagy, hogy szeretet van a szívedben, amelyet megtudsz osztani hisz oly sok belőle, hogy jut másnak is. Juttatni tudsz és akarsz is a világnak, szeretetet adva, teremtő gondolataidat, vágyaidat, álmaidat álmodod újra és most még is valósítod, létrehozod azt a világot amire vágysz, amiben önmagad lehetsz, szeretve, szeretetben. ❤️

Meglepően ezekkel a kérdéssekkel találkozol szembe, hogy:

Te hogy eléd meg az életed?

Hogy érzed magad az eletedben?

Két komoly kérdés, amiket ha komolyan veszel olyan válaszokat találsz a belsőd éned válaszaiból, amik adnak új magyarázatokat.

És nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert ha vége van, akkor még folytatódhat ugyan, de ez nem jelent semmit.

És nem akkor van vége, amikor másutt (máskor, mással etc.) basznak, hanem amikor vége van.

És nem akkor van vége, amikor észreveszik, hanem amikor vége van, és nem is akkor, mikor kimondják vagy kigondolják vagy elhiszik vagy meglátják, hanem amikor vége van.

És nem akkor, amikor valami új elkezdődik, mert attól, hogy vége van, még nem kezdődik el semmi sem.

Vége nem akkor van, amikor szakítanak, otthagynak, összevesznek, elmennek, lelépnek, kirúgnak, kiugranak.

Akkor van vége, amikor vége van.

Amikor vége van, akkor van vége.

Nem akkor van vége, amikor már nincs értelme, mert amikor már nincs értelme, akkor még lehet nagyon sokáig és nagyon rosszul.

Nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert lehet, hogy mikor befejeződik, még egyáltalán nincs vége.

Nem akkor van vége, amikor véget akarnak vetni, mert amikor véget akarnak vetni, akkor még javában tart.

Nem akkor van vége, amikor valami új elkezdődik.

Attól, hogy valami új elkezdődik, még nem lesz vége, mert talán éppen ahhoz kell a valami újnak elkezdődnie, hogy ne legyen vége.

Nem akkor van vége, amikor minden érv a mellett szól, hogy vége van, és nem akkor, amikor ezeket az érveket fel is sorakoztatják.

Akkor van vége, amikor vége van.

Ha szerdán délután háromkor vége lett, attól még lehet, hogy este hatkor, vagy csütörtök reggel ismét úgy érezzük, javában tart, és csak két évvel később, kedden délelőtt tízkor leszünk benne biztosak, de vége nem akkor van, amikor biztosak leszünk benne, hanem amikor vége van.

És lehet, hogy közben még azt hisszük néha, hogy úgy van, mint régen, pedig dehogy.

Mindig úgy van, ahogy most van, most pedig vége van.

Amikor vége van, akkor nehéz.

Ezért van az, hogy egyesek abbahagyják, mielőtt vége lenne, mások viszont továbbcsinálják, amikor már rég vége van."

Szerző: András László: Mikor van vége

Azt mondják, hogy az ember társas lény, és magányban, egyedül nem tud élni mert elsorvad mint a virág, mely nem kap elegendő éltető napfényt.

Most jelen napokban a társadalmtól önkéntes elzárkózás közepette önkéntelen jönnek a gondolatok, érzések, emlékek.

Mind mind olyan dolog, ami a múltra vezet vissza a jelenre reflektál és a jövőre utal. 📍

Gondolok egy kis tiszavirág életű szerelemre, mely oly élénken él bennem és csitulni nem óhajt itt van velem, a gondolat, az érzés, az emlék, a vágy, a boldogság iránti szűnni nem akaró vágy, melynek súlya nehezedik viharos lelkemre.... 👨‍❤️‍👨💔Ezen súly terhe alatt térek nyugovóra azzal a meg nem szűnő bizakodással, hogy lesz ez még a jelen és jövő is, reményemben egy életen át... 🔁🎎💞

Ezelőtt két héttel még ez az agyam különböző gondolatainak megtestesítőjeként tetszelegő blog megszüntetése előtt változások sorozata zajlodott le nem csak a világban hanem belső kis világomban és életem is megváltozott.

Egyrészt tökéletes mozgató rugóként jelent meg COVID-19, amire/akire lehet legjobban fogni mindent.

Ő lett a bűnkbakk, hogy miért nincs pénz, miért nem megy a business, miért nem randizol, miért szakítasz meg kapcsolatokat egy-egy személlyel, miért rúgod ki az alkalmazottadat, miért mész haza, vagy épp miért nem...

Ez a nagy változások közepette, kényszerülte én is változtatni az amúgy is változtatni akart életkörülményeimen.

Summa sumarum, holnaptól dolgozom, csak dolgozom, még mindig dolgozom 😁🤞🏻💪🏻💪🏻

Ezt a hetet megkezdtem egy állásinterjúval, egy helyi kisebb közértben...

Ezelőtt úgy 3 évvel azt a kijelentést tettem, hogy kereskedelemben többet nem szeretnék dolgozni... Sőt nem is akarok, most kényszer miatt még is itt vagyok újra, épp várva a főnököt, hogy beszéljem meg a részleteket...

Kényszer szabadság. Türelem játék. Tudok főzni 🍲, még is elvágtam az ujjam🙄. Csend. Egyedüllét. Magány. Szomszéd hangosan hallgatja a zenét🔊 , nem zavar.

Napsütés ☀ örülök neki, szabadban szabadon mégsem tudom élvezni.

Egy zene 🎶 számot hallgatom ma sokat ezt meg is osztom, biztosan többen vannak, akik szintén hallgatják és jelenleg aktuális. 📍

Nap 24 órájából mikor nem alszom akkor gondolkodom, tervezem, nagy világot 🌏 megváltó terveket ötletetek ki... Aztán eszembe jut, hogy valamit jó lenne tenni is. 💪🏻

Így a világot nem is váltom meg, de rendet rakok magam körül, és főzök, meg kísérletezem a különböző kajákkal. Az igazán látványosakat meg is osztom. 😋