#csocso things

Életünk minden pillanata egy válóság, amit észlelünk magunk körül. Még is az a bizonyks valóság az mindenki maga valósága. Világon a most és a jelen, az ami éppen van, éppen annak van, aki azt megéli. Az én valóságom azaz enyém, fájdalom, szerelem, bánat, öröm, siker az mind az enyém, hiszen az én valóságomat élem és értelmezem a magam képességei szerint.

Ha ez így van, akkor nekem kell, akarom tudni más valóságát, vagy nevezzük igazát, történetét?

Az már az övé, azt nem ismerhetem, csak azt ami az enyém és amit én érzek, ismerek, amit én tudok felfogni és értelmezni mind érzelmileg, mind értelmileg.

Könnyű élet titka, talán pont ez, hogy magad világát éld meg, és ne a másét értelmezd, magad életét alakítsad és légy TE! Sohasem ő, ők, mások, azok - ezek mind felesleges körök.

Élj magad világában, úgy hogy közben az a világ, ami körül vesz öröm forrás legyen és a szeretet járja körbe. Szeress, hogy szeretve légy! ♥

Volt alkalmam megnézni pár önismereti videót és el gondolkodtam az elmúlt jó másfél éven ami történt velem, ami érzelmeket át éltem, éppen azokat a terheket amiket cipelek magammal, hogy pontosan mik is azok.

Teljesség igénye nélkül egy pár közülük:

Sértődöttség, szomorúság, megalázottság, türelmetlenség, igazságtalanság, hiány, szerte foszló álmok és vágyak, csalódás, remény, vágyakozás...

Mik is ezek az érzelemek?

Olyan lelki terhek amiket hordozol magaddal anélkül, hogy észre vennéd és hirtelen megnehezítik az életed, ránehezednek az életedre, lelkedre, és mint egy szamár cipeled őket, makacsul, csökönyösen addig amíg már érzed, hogy pusztulsz meg alatta... Leteszed? Kiüríted ezt a képzeletbeli zsákot?

Áhh dehogy megpihensz, ahogy egy kis erőd van újra cipelni kezded és út közben még veszel plusz terheket is magadra...

Emberi butaság ez nem egyéb, mert mind látsz az elméddel, a külső világból érkező ingerek alapján... Érezni és igazán látni a szíveddel tudsz, azt pedig elvakítja a sok teher...

Állj meg néha, vedd le a terheket ne cipeld tovább, tedd le, pihenj meg, üres zsákkal menj tovább ügyelve hogy újra ne teljen fel, csakis értékkel, szeretettel, boldogsággal és örömmel.

Sikeres életed pedig akkor van, ha a szíved, lelked szerettel van feltöltve és nem csalódás, szomorúság, magány, elvárás, várakozás, ügyefogyottság, (ön) bizalom hiánnyal.

Szeress és szeretve légy ♥

Régebb nem volt bejegyzésem, közben elég sok minden történt.

Egyre világosabb lett sok jelentősnek tűnő kérdés ami körbe vett.

Főként, ha valamit tudsz és jó vagy az eredmény jön magától... Ha nem megfelelő közegben, körben mozogsz nem fejlődsz, sőt zuhansz lefelé a 0 pontra.

Sok mindent megértettem és értek, ami a jelen megértésénél fontosabb az a közel jövő eseményeinek vagy kihívásainak a megelőzései, vagy az adott jelen kihívásainak a kezelése és túl- valamint átélése.

Menni... Tenni... Csinálni... Szeretni... Mosolyogni... Elengedni... Tanulni... = okosan élni 🤷‍♂️😋

Emberi viselkedés, gondolatok, élmények, deja vu, megszokott és szokatlan, új és régi, érzelmek kavalkádja.

Mondanám hangosan, hogy utállak... Utállak, mert szeretnélek... Még jobban utállak, mert nagyon szeretnélek és te megint elcsesznéd... Én megint újra utállálnálak, mert mégjobban szeretnélek... Ördögi kör mely vége a pusztító, nyomorba döntő szerelem, mely a lelked, szíved mardossa gyötrő boldogság közepette. Szenvedsz szerelemben, búban, bánatában gyötrődő éjjeleken, szerelmesen, belebolondúlva, megőrülve, fájóan, mosollyal könnyáztatta arcodon.

Ez az a szerelem mely erősebb annál mint amit elviselni tudnál... Nehéz ily szerelmet viselni, gyáván, gyengén megfutamodni előle pedig... Óh mond hogy lehet így élni?

Gyötrő szerelem vagy lagymatag, puha, magány, mit válasszak?... Óh mond te mit választanál?

Meghitt csend, béke, nyugalom.

A jelenben uralkodó helyzetnek megvan ama szépsége, hogy újra felfedezed a csend áldását. Azt, hogy milyen sokat is ér, tudod értékelni az egyedüllétből fakadó meghittséget. Magadba elcsendesedve, belsőben keresel válaszokat, gondolatokat, emlékeket elemzel, élsz újra meg újra, át eléd azokat az érzéseket, pillanatokat, amiket már el is felejtettél.

Ahogy rendet raksz magadban, vagy jobban mondva helyet kapsz mindennek. Ezt a feladatot valljuk be, hogy a rohanó napjainkban energia és belső, lelki meghittség hiányában elnapoljuk és még is feledkezzünk róla. Cipeljük magunkkal ezeket a terheket, úgy hozza szokva a súlyhoz, hogy nem is érezzük, mennyire maga alá taszít és elnyom. 😳

Most azonban megtudod találni azt a csendet, amely a teremtő csend. 😇

A születő gondolatok bölcsője, az a hely, amelyet szavakba nem igazán sikerül önteni, hiszen oly mélyen, majdhogynem ismeretlen helyen van, ahol csak te vagy önmagaddal, háborítatlanul.

Mindezen elmélkedések közepette érzed, ahogy magaddal megbékélsz, múlt sérelmein teszed túl magad, ki engeszteled az egód, a kicsi féltett belső éned, akivel megtalálod a HARMÓNIÁT, és elkezded érezni a szeretetet, azt hogy egy szerethető ember vagy, hogy szeretet van a szívedben, amelyet megtudsz osztani hisz oly sok belőle, hogy jut másnak is. Juttatni tudsz és akarsz is a világnak, szeretetet adva, teremtő gondolataidat, vágyaidat, álmaidat álmodod újra és most még is valósítod, létrehozod azt a világot amire vágysz, amiben önmagad lehetsz, szeretve, szeretetben. ❤️