Bármerre mennék az életben mindenhol téged keresnélek. Mindenhol a te hangodat várnám, hogy megszólaljon valahonnan és megnyugtasson. Tudod én még nem voltam szerelmes nem tudtam ezek mit jelentenek. Amikor megérzem az illatod csak egyre többet akarom érezni és intenzívebben, hogy sose felejtsem el. Ha megölelsz mintha minden eltűnne körülöttem és csak te és én lennénk, csak MI lennénk az egész világon. Ha a szemedbe nézek úgy érzem az egész univerzumot megtalálhatnám benne mert úgy ragyog a szemed sokszor mintha az már földön túli lenne. Az az őszinte mosolyod amiből nekem sose lenne elég, annyira gyönyörű vagy közben, egész nap hallgatnám a nevetésedet hozzá mert szerintem aranyos.
És nagyon sok mindenről áradozhatnék ami a fejemben van, de tudod ha hiszed ha nem akkor is hiányzol, már most nagyon hiányzik, hogy ölelve aludjunk el, vagy hogy fogjuk egymás kezét, hogy puszilgassalak órákon át. Hiányzik, hogy mesélj valamit magadról, hogy hogy érzed magad, mit olvastál a neten, hogy mi forog a fejedben. Mindent tudni akarok és örökké hallgatnám amit mondasz.
És tudom, hogy az én hibám mert biztos hogy az, de ez a kurva űr ami kettőnk között van már rohadtúl felemészt és nem akarom, és egyre csak egyre nagyobb ez a szar és nagyon nagyon érzem hogy nem tudok már mit csinálni mert elveszitettelek, hogy már bármit csinálnék úgyis mindegy lenne... De ettől még próbálkozom kis dolgokkal amik lehet nem feltűnőek és azt is tudom hogy nem vársz el semmit... De talán ezek a kis dolgok miatt érzem azt, hogy még van valami köztünk vagy csak próbálom abba a tudatba vinni magam....
És ha ezt elolvasnád akkor hidd el nekem, hogy SZERETLEK.