books of my life

“A kávézásról már több mint harminc éve leszokott, orvosi parancsra. De akkor azt mondta: “Ha egyszer majd teljes bizonyossággal tudni fogom, hogy meghalok, akkor megint elkezdek kávézni.” Most talán eljött ez a pillanat.

-Hozzon egy kávét is -szólt oda a pincérnőnek hibátlan francia nyelven. És a mondat mélyebb értelmére gondolva, hozzátette: -De olyan erős legyen, hogy még egy halott is feltámadjon tőle.

Cukor nélkül itta, lassú kortyokkal, aztán ráborította a csészét a tányérra, hogy a kávézacc újra kirajzolhassa a jövőjét annyi év után. Ahogy megint a szájában érezte a régi, jól ismert ízt, egy pillanatra elfelejtette a baját. Aztán a következő pillanatban, mintha még ez is a varázslathoz tartozna, megérezte, hogy valaki nézi.”

“... a mi szemünk érzékeli és megérti azt, amit lomtárba dobtak.”

Hrabal

“A legnagyobb baj, hogy semmiségek koptatják el az embereket.”