Eloltjátok a fényt egy emberben, aztán meg panaszkodtok a sötétre.

Összerakom végre önmagam, ugyan nincs még meg minden egyes darabom de hiszem, hogy hamarosan minden újra passzolni fog.

Soha nem győzködök senkit ,hogy engem válasszon. Ha úgy gondolja hogy talál valami jobbat máshol akkor menjen csak, rajta. Nem vagyok tartalék. Az élet túl rövid ahhoz, hogy ragaszkodjak valakihez, aki nem biztos benne hogy engem akar. Hiszek a szabadságban az igazságban az érzésekben.

Hogyan kezeljem ezt a sok szart ami körülöttem van?

Senki sem beszél arról, milyen fájdalmas fokozatosan kiszeretni valakiből a viselkedése miatt…

Hiába próbál pihenni a testem, ha az agyam egy pillanatra sem nyugszik meg.

Lehet a sors akarja ezt így hogy most még ne legyen semmi hogy kicsit találjuk meg magunkat… és hiszem azt ha két ember tényleg egymásnak van teremtve és tényleg egymáshoz passzolnak akkor az a kurva élet és a kurva Sors biztosan ad nekik majd a legváratlanabb pillanatban egy esélyt arra hogy igazán szeressék egymást.

forgive me father for sometimes i just say things

Egyszerűen néha csak azt érzem, semmit sem tudok igazából jól csinálni. Úgy, hogy az másnak is elég jó legyen.

"9:24 Hányszor fogok beleesni abba a hibába, hogy azt hiszem, tudom irányítani az érzéseimet?“