Hopeless-Hope

“Egyszerre érezni mindent és semmit.” Talán így tudnám leginkább leírni, mi is zajlik most bennem.

A legnehezebb abból a börtönből megszökni ami a fejedben van…

Nagyon nehéz elsétálni onnan ahol azt hitted a szíved haza talált.

A múltban ragadtam, ahol még te is ott vagy.

Valahogy semmi sem jön össze mostanában…

Egyszerűen azt érzem most,mintha 6 panelház omlott volna rám,és nem tudok kimászni a romok alól. Az élet minden irányból földhöz vágott.

Üvöltöttem volna a fájdalomtól helyette viszont inkább néma csendben ültem és hagytam, hogy legördüljenek a könnyeim az arcomról.

Gyűlölöm, hogy én minden létező időmet rááldozom az emberekre, de ha rólam van szó, senkinek nincs rám ideje..

Miért érzem úgy, hogy ez megint egyoldalú?

i wanna build a relationship with someone who cares about why I’ve been quiet all day, not someone who gets mad cause I’m acting different