Eldöntöttem, hogy nem érdekel. Persze érdekel, de jobb ezt mondani.

“Hiányzik neked az amikor beszélgettünk? A késő éjszakai beszélgetések. Amikor jól tudtál rólam mindent. Hiányoznak neked az őrült dolgok amiket csináltam, vagy mondtam? Hiányzik neked az amikor megnevettettelek ha rossz kedved volt? Hiányzik a mosolyom? Hiányzik a nevetésem? Hiányzik az amikor rád néztem? Hiányzik az érintésem? Vagy jobbat kérdezek; hiányolsz engem és érdekellek még?”

És még meglepődtök,hogy nem eszek?Hogy már nem nevetek minden szar poénon?Hogy már csak magam elé bámulok csendben?…Ti tettétek ezt velem…

Miért vagyok ilyen bunkó ingerlékeny érzéketlen fasz? Hát épp ez az.Mert tele vagyok ki nem mondott érzésekkel,amik felemésztenek és oda jutok,hogy azt hiszitek egy lélektelen besavanyodott gyökér vagyok. Pedig csak e mögé rejtem az emócióim.

A különtöltött idő mutatja meg igazán, hogy szereted őt és ekkor ébredsz rá, hogy mennyire fontos is neked.

Annyira hianyzol😭😭😭

Csendben sétaltam, de a gondolataim ordítottak.