🫁

Az emléke mindig vissza jön, de ő sosem teszi.

Gondolhatsz a régi időkre, megénekelheted őket, írhatsz róluk, de soha ne kapaszkodj emlékekbe!

Hátráltatják a jövőd.

Gyűlölöm a családi összejöveteleket.

Nem elég, hogy találkoznom kell a szüleim testvéreinek a gyerekeinek a keresztanyjának a szomszédjának az unokahúgával is, még arra is rá kell szednem magam, hogy inget húzzak.

Minden alkalommal csodálatos három - négy órát töltök el közöttük azzal, hogy azt hallgatom, kinek a gyerekét milyen elit iskolába vették fel, hogy az egyik séf lett, a másiknak modell barátnője van, a harmadikat meg eljegyezte a dán herceg.

Gondoltam, mi lenne ha ez alkalommal én is dicsekednék egy kicsit?

Én: Hát én otthagytam az egyetemet, nem tudok megcsinálni egy popcornt sem anélkül, hogy ne gyújtanám fel vele a konyhát, de meg tudok inni egy korsó sört húzóra. Ja és képzeljétek, végre van barátnőm… A neve Dani.

Nagyfater:

Nagybátyám:

Mamám:

Unokatesóim:

Anyám:

Apám:

Húgom:

Kutyám:

Az elnök:

A pápa:

Idegenek:

Szűz Mária:

Jézus:

Anyám: … Ki kér desszertet?

De rájöttem valamire!

Nem magamat kell gyűlölnöm, azért, mert kihasználtál.

Hanem téged, mert nem tartottál eléggé nagy kincsnek.

Erős vagyok. Független. Nekem nem kell szerelem. Nem kellenek barátok. Csak a szabadság és az, hogy jól érezzem magamat.