Hullámvölgyek

te: Ez miért ilyen keserű?

szülő: a kávé ilyen.

Aztán nem próbáltad újból leküzdeni a torkodon ezt a förtelmet, egyszerűen csak elfogadtad a tényt, hogy te, bizony nem szereted a kávét.

És ahogy lassan évről évre, több és több teher zúdult rád.

Elfáradtál..

És újra megkostóltad a kávét.

Ugye, hogy ennyi év után már nem a Kávé a legkeserűbb dolog?

Kár érte…

Itt minden más. A valóságban. A szerelemről alkotott képed darabjaira hullik, ha a szemeiddel kezdesz látni a szíved helyett.

Olyankor a szivárvány sem olyan színes. Sőt, egészen fakó.

Rájössz, hogy a filmek miért filmek. Hogy a boldog befejezés sem igazán boldog. Nem tudod mi történik azután. A nagy egymásra tálalás, a megbocsátás után.

Rájössz, hogy nem minden hiba javítható ki.

És arra, hogy a filmekben szereplő rideg és bunkó rossz fiú nem fog miattad megváltozni.

Megtapasztalod, hogy a szíved többféle módon tud összetörni.

Megtapasztalod milyen a magasból a mélybe zuhanni.

Mindez akkor történik mikor kinyitod a szemed, és egészen pontosan a valóságba csöppensz.