Pásztor Szabina

Van hogy csak némán tűröd a fájdalmat mert fárasztó újra és újra elmagyarázni valakinek hogy min mész keresztül.

Annyira nehéz lenne elmagyarázni, de érezni még nehezebb.

“Mikor gyerekek voltunk eljátszottuk hogy sírunk;most hogy felnőttünk eljátszuk hogy nevetünk.”

A nők elképesztőek. Nem mondasz semmit és ők mindent értenek. Ők pedig mindent elmondanak és mégsem értesz semmit.

I’m strong but damn I wanna cry about how tired I am.

Esténként érződik csak igazán az egyedüllét mikor nincs, ki hozzánk bújjon

every day I wake up and I worry and I worry and I worry and I worry and I worry and I worry and I worry and I w-

Nem tudom hogy legyek közel ahhoz aki oly távol van.

Néha félek hogy itt ragadok, hogy soha nem tudok majd elmenni erről a helyről és itt kell maradnom örökre, csapdában.

Rossz időben találkoztunk