Nothing is impossible

Annyi minden történik velem az utóbbi időben, hogy csak a fejem kapkodom és igyekszem, hogy le ne maradjak az egyik kanyarban arról a vonatról, amit elvileg én vezetek. Jó és rossz dolgok történtek, és ezért is ültem most le, vettem egy nagy levegőt és átgondolom mik is történtek eddig idén. (a történéseket időrendben, és nem fontossági sorrendben soroltam fel)

1. Beköltöztünk a saját lakásunkba! Felújítunk, szépítkezünk. Egyre több bútorunk van, és egyre kevesebb, ami hiányzik. Tapétát kapartunk, festettünk, csempéztünk. Felújítottunk és berendeztünk egy lakást, ahova mindig mosolyogva térek haza. A legnehezebb falat a hálószobánk volt, mert itt igazán ragaszkodott a tapéta a falhoz, de ez a szoba lett a kedvencem. Igazi nyugalmat áraszt. Kitiltottuk az elektronikát belőle, halvány zöld lett a fal, virág az ablakban (minden ablakunkba vettünk egy láda virágot).

2. Csapatot váltottam a munkahelyemen, ami sajnos nem vált be. Vannak kifejezetten mérgező emberek a csapatban, akikkel hosszú távon nem tudnék együtt dolgozni. A feladatok teljesen újak, és többnyire programozásra épülnek, amik nem annyira a szívem csücske.

3. Két szerettem is örök nyugalomra tért. Sajnos március elején a nagymamám, majd a hónap végén a kutyusunkat is elvesztettük. A család nehezen dolgozza fel, és a még mindig szoktam sírni, ha az utcán egy idős embert, vagy egy kutyust látok.

4. Sikerült az egyik legnehezebb tárgyam az egyetemen, fél éve készülök rá. Külön tanárhoz jártam, de megcsináltam! 

5. Elkészült a diplomamunkám! Még csak múlt hét végén készült el, ma pedig egész délután a védésen dolgoztam, szóval emiatt is alig látok ki a fáradságtól. De kész van! Elkészült! 55 oldal, már megrendeltem a borítót. A héten remélem leadom.

6. Új munka!!! Ennek nagyon örülök, de majd pár hónap múlva írok róla :) 

Tárgy 1.

Az órán megjelenő karakterek titkos jelentéssel bírnak. A tisztelt vizsgázó feladata, kitalálni egy-egy feladat keretein belül, hogy a tanár úr mely karakterekre és milyen sorrendben gondolhat. Szerintem nagyobb az esélye, hogy nyerek a lottón - és az jobban is fizet, mint a matematikus munka.

Tárgy 2.

A vizsgán csak elméleti kérdések lesznek. Végre egy tárgy, amit csak meg kell tanulni, gondoltam én... Közben kiderült, hogy a vizsgán bármilyen jegyzetet lehet használni. Pánik van.

Tárgy 3.

The fields of science are dominated by men. But it is necessary for womens to be there as well. It would be useful for the fields as well. Women and men have different perspectives.

I think women and men are not the same, but equal. In my job I have many attrocity because of my gender. I have to work hard and my leaders think of me as a little weak women. I would like to change it. We can change, if girls are leaded by their dreams and they stop saying that "I am a girl, so it is impossible". We should believe it!

Nekiálltam edzeni. Nem azért, mert izmos akarok lenni - bár egy kocka has jól jönne... Azért álltam neki, mert nem akarok gyenge lenni. Egyre több fizikai tünetem van. Fájdalom az üléstől, a rossz tartástól. Attól, hogy nincs, ami tartaná a testem. Szóval most elhatároztam, hogy keményen dolgozni fogok azért, hogy ismét ne fújjon el a szél.

Hiányzik a legjobb barátnőm. Haverjaim vannak a városban, de aki mindent tud rólam az ő. Neki tudok panaszkodik és ő az, aki mindig hisz bennem és erőt önt belém. Az élet fintora, hogy pont ő az, aki külföldön él.

Sajnálom. Sajnálom, hogy a húgommal nem vagyunk jóban. Sajnálom, hogy többször is megpróbáltunk jobba lenni, de mindig csak pár napig tartott. Sajnálom, hogy ennyire különbözőek vagyunk és ennyire másképp látjuk a világot.

Rengeteg dolgom van. Tudom-tudom én szeretem, ha pörgés van körülöttem. De azt nem, ha összecsapnak a hullámok felettem. Most összecsapnak. Közeleg a vizsgaaidőszak, a tárgyaim káoszok, beadandót kell írnom, szakdolgozat, Karácsonyi ajándékot kell vásárolni, Mikulásra ajándékok, tanítások, munkahelyen csoportváltás és közbejött egy külföldi utazás is. Hű ezt vártam, hogy leírjam külföldi utazás. Igen! Megyek Amerikába egy hétre. Munkahelyi út. Izgulok. Sok a teendő: útlevél, vízum, vásárlás stb. Szóval összecsaptak a hullámok, de legalább kénytelen leszek úszni és attól megerősödöm (észrevetted a remek utalásom az első bekezdésre?) Ja és decemberben remélhetőleg költözünk is. Fürdőszoba felújítás, lakás festés, bútor vásárlás. Plusz szervezek egy önkéntes gyermekotthon festést is. Ezek mellett gondolkodom, hogy jelentkezem a stanfordi egyetemre mentornak - támogassuk a nőket!

Meditálni kezdek tanulni, igyekszem megismerni és igazán megtalálni önmagam. Vallások fele kacsingatok. Érdeklődöm.

Pár hónapja olyan mintha nem is én lennék, folyton csak szomorkodtam és nem találtam örömömet semmiben sem. Pár napja volt egy érdekes (najó több) beszélgetés a főnökömmel. A beszélgetéssorozat igazából célra nem vezetett, de azóta a hangulatom és a fizikai állapotom is jobb talán.

+ voltam masszőrnél, és azt hiszem meg van a zsibbadás oka: sokat ülök. Írom ezt ülve...

Na felálltam. Lista az új lakásba: állóasztal :)

Voltam ma gerinctornán. Régen ezeket nagyi tornának neveztem, mert nagyon könnyű volt. Most a felét se bírtam csinálni és még mindig remeg a lábam tőle.

Nem tudom mi van a testemmel, mintha semmi izmom nem lenne, és ez kb egyik napról a másikra. Tudom, hogy neki kellene állnom újjáépíteni őket, de még csak a sokkfázisban vagyok és azon aggódom, hogy hová tűntek. Mintha nem az én testem lenne. Furán, gyengén és fájdalmasan reagál a dolgokra, mozdulatokra. 

Sztochasztikus folyamatokat tanulok. 8 óra munka, egy analízis korrepetálás után itthon ülök és tanulok. Ahogy azt az elmúlt 2 hétben tettem. 

Munka. Tanítás. Suli. Tanulás. Beadandók.

“Ha ezen a féléven túl leszek, minden könnyebb lesz” - mondogatom magamnak napi 624-szer. 

Dolgozni szeretek, tanítani szeretek, suli + tanulás kell (és ha most nem a sztochasztikus jegyzet mosolyognak gonoszan rám, akkor lehet ide is szeretek került volna)

De mást is szeretek csinálni! Szeretnék táncolni - ismét heti 3 balett órára járni, légtornázni, jógázni, önkénteskedni, nem csinálni semmit. 

Szeretem, ha a dolgok a helyükön vannak. Ha minden kész van és ki van pipálva a to do listámon. De most a lista már olyan hosszú, hogy felé se merek nézni és ott vigyorog rám a “Felírni a fontos dolgokat a listára” pont. Tehát a to do listám megírása is felkerült a to do listámra. Jó mi? 

Sok olyan tárgy van most az egyetemen, ami otthonról végezhető. Tehát odaadnak pár 300 oldalas könyvet és dolgozd fel. Elsőre vonzónak tűnt, de még nem volt időm nekiülni, és kezd megijeszteni a dolog. Az egyiket ma estére szántam, erre inkább csak helyzetjelentést írok.

Munkahelyen is úgy érzem rakodnak rám a dolgok, azaz folyamatosan rántom magamra őket. Napi minimum 9 órát bent töltök, és így sem végzek annyi dologgal, amivel szeretnék. Munkahelyi to do listám sem merem már le se írni.

Az evés utáni rosszullétek nem szűntek meg, pedig már nem eszek tejet, glutént, krumplit, rizst, hüvelyeseket. Picit többet eszek a szükségesnél, máris rosszul vagyok. Hányingerem lesz. Holnap megyek dokihoz, remélem estére már okosabbak leszünk.

- aki 10 perccel korábban megérkezik egy találkozóhoz - aki megbízhatóan megcsinálta, amit magára vállalt - aki minden üzenetére válaszolt, amint elolvasta - aki rendet hagyott otthon, mielőtt kilépett a lakásból - aki folyton pörgött megállás nélkül

Most? Én vagyok