#dorinavagyok

Nekiálltam edzeni. Nem azért, mert izmos akarok lenni - bár egy kocka has jól jönne... Azért álltam neki, mert nem akarok gyenge lenni. Egyre több fizikai tünetem van. Fájdalom az üléstől, a rossz tartástól. Attól, hogy nincs, ami tartaná a testem. Szóval most elhatároztam, hogy keményen dolgozni fogok azért, hogy ismét ne fújjon el a szél.

Hiányzik a legjobb barátnőm. Haverjaim vannak a városban, de aki mindent tud rólam az ő. Neki tudok panaszkodik és ő az, aki mindig hisz bennem és erőt önt belém. Az élet fintora, hogy pont ő az, aki külföldön él.

Sajnálom. Sajnálom, hogy a húgommal nem vagyunk jóban. Sajnálom, hogy többször is megpróbáltunk jobba lenni, de mindig csak pár napig tartott. Sajnálom, hogy ennyire különbözőek vagyunk és ennyire másképp látjuk a világot.

Rengeteg dolgom van. Tudom-tudom én szeretem, ha pörgés van körülöttem. De azt nem, ha összecsapnak a hullámok felettem. Most összecsapnak. Közeleg a vizsgaaidőszak, a tárgyaim káoszok, beadandót kell írnom, szakdolgozat, Karácsonyi ajándékot kell vásárolni, Mikulásra ajándékok, tanítások, munkahelyen csoportváltás és közbejött egy külföldi utazás is. Hű ezt vártam, hogy leírjam külföldi utazás. Igen! Megyek Amerikába egy hétre. Munkahelyi út. Izgulok. Sok a teendő: útlevél, vízum, vásárlás stb. Szóval összecsaptak a hullámok, de legalább kénytelen leszek úszni és attól megerősödöm (észrevetted a remek utalásom az első bekezdésre?) Ja és decemberben remélhetőleg költözünk is. Fürdőszoba felújítás, lakás festés, bútor vásárlás. Plusz szervezek egy önkéntes gyermekotthon festést is. Ezek mellett gondolkodom, hogy jelentkezem a stanfordi egyetemre mentornak - támogassuk a nőket!

Meditálni kezdek tanulni, igyekszem megismerni és igazán megtalálni önmagam. Vallások fele kacsingatok. Érdeklődöm.