Cseppben a tenger

Csak egy Földünk van... Azt hiszem elveszett a fordításban az üzenet... :(

Szezám süti. Jeantől kaptam, mert szomorú, hogy mindjárt elmegyek. A tészta ízetlen rétestészta, az is lehet, hogy rizspapír. A töltelék pedig fekete szezámmagos krém. Összességében nagyon finom, csak a tészta törik és hullik. A végén még kiderül, hogy tényleg lesz akinek hiányozni fogok.

Tavasz van, nem tudom mondtam-e már... Őrület. Süt a nap, énekelnek a madarak és négy hét múlva hazamegyek.

Kínai hétköznapok. Tegnap több ilyen kábelszekrényt is találtunk. Nagyon megbizható megoldásnak látszik. Itt a tavasz, kabátok kimosva, a járdán keresztben kiteregetve. Így nyilván jobban száradnak. Vagy távoltartják az influenza gonosz szellemét. Gondolom. Nincs az a probléma, amit ragasztószalaggal ne lehetne megoldani.

Suzhou, szombat délután. Jó idő, jó vacsora.

Tiger Hill, tavasszal.

The view from a mall in Suzhou, China.

Winter, the Chinese way.

Bosszúállók Szövetsége Kínában avagy a profit maximalizálás újabb gyöngyszeme. Egyébként ez egy naptár, Candynél találtam. “Why can’t we be friends, why can’t we be friends...” 

Ez még az újévhez tartozik. Fagyasztott rizshal. A fehér rész főtt ragacsos rizs, a piros pedig valami téli fagyi szerű cukros izé. Fagyasztva árulják, hagyni kell kiolvadni és újévkor szerencsehozó céllal fogyasztani. A két kis képen csomagolt állapotban látható, hogy ne legyen kérdés.

Itt a tavasz! Virágba borultak a mindenféle fák és bokrok :)

Most látom csak, hogy a lézer sugár, hogy átmegy a Hangya térdén. A másik kérdés, hogy vajon mit evett, amitől ekkora robbanást pukizott:)

Boldog halloweent mindenkinek! Csokit vagy csalok! :)

Hangya, végre megérkezett Kínába. Persze, IMAXban néztem, mert csak. Tetszett, de a 3D továbbra sem meggyőző. Ennek a filmnek a humora ért igazán sokat, a többi csak felesleges időhúzás. És mielőtt elfelejtem: Aaaaanthonyyyyyy!

Felnéztem és mit láttam? Valaki seperte a párkányt, de elejtette a seprűt közben, ami az előtetőn landolt. Oh, Kína, Kína. :)

Így néz ki a gulyás egy német fogadóban. Természetesen az Ochsenről van szó Löffingenben és nem én vállaltam be, hanem Krisztián. Ránézésre jó volt, a kolléga is elégedetten távozott, csak a kiló húst ne hagyta volna az alján...Jujj, zsíros:)