Nemes Nagy Ăgnes: DĂ©lelĆtt
Ăn Ășgy igyekszem. Fölkelek.
Ăn sƱrƱ kĂĄvĂ©t kĂ©szĂtek.
Mert vannak még szokåsaim,
mint bĂĄrkinek.
SzĂ©les dĂvĂĄnyra kuporodva
könyveimet lapozgatom.
Ăn figyelek. Ăs jobbkezem
balvĂĄllamon, balvĂĄllamon.
Ott fent a dél vonul csapatban,
itt bent a vatta-nĂ©masĂĄg, â
mint vékony ing, a gondolat
Ășgy vĂ©rzik ĂĄt, Ășgy vĂ©rzik ĂĄt.
Mint belsĆ rĂ©szĂ©t tengeri uborka
ĂŒldözĆje arcĂĄba torlaszolta â
megmenekĂŒltem Ă©s ĂŒres vagyok.
Tudod, mi a közöny? A föld
kidĆlt, megdermedt s összetört
bazalt kérgén latolhatom:
mekkora volt a fĂĄjdalom.
Jó, bevallom bƱnös vagyok.
â â â â â â â â â â â â â â
Csak tudnåm, mit követtem el,
hogy ennyire bƱnhĆdni kell.
â â â â â â â â â â â â â â
mert meg kell bƱnhĆdnöd azĂ©rt is,
amit ellened elkövettek.
Egy patkĂĄny lakott beleimben,
nem vettem Ă©szre, mĂg kirĂĄgta.
Mår szemgolyóm sincs. Szemgödörrel
tĂĄtongok a lyukas vilĂĄgba.
Holnapra kelve mi vigasztal?
Låbkörmömet bekenni lakkal.
Nem szenvedek. Csak elviselhetetlen.
Mért fåj az, ami nincs?
Mint nagycseppƱ, langyos esĆ
görbe tåjék gödrein,
rĂĄncosodĂł tenyerembe
gyƱlnek langyos könnyeim