Aki nem meri megérinteni a tüskét az nem érdemli a

A konyhaablakban lakik, és mikor mindenki mást kipicsáztam a lakásból, akkor neki megkegyelmeztem.

A sarokban ugyanis megláttam a levedlett pókáncúgokat, növekvő méretekben egymás felett, mint valami kis gardróbszobában, ott lógtak az üres, kinőtt pókpufajkák, én meg: Ahhj Zolibazdmeg, olyan cuki vagy öcsém! Hát micsinálsz te? Cseperedsz? Vagyogatsz? Pókoskodol? -Ighenh!

Így történt, hogy csak az előszobáját bontottam le, a Zoltán meg kicsit fölkúródva kimászott a konyhafalra megnézni, hogy mi a fasz van, de aztán igazi egyetértésben nyomtuk a Zolus meg én. Én meg a Zoller. Ember és pók. A pók meg az ember.

Csakhogy szopoládé van kispajtások! A Zoli lány! Lány, és beszült. Beszült vagy hatot. Ez nem pálya Zoli! Ez tőled szemétség. Én se szülök neked ide. De ha szülnék se hatot. Úgyhogy ma fogom az egész bandát a faszra, és sorsára hagyom a gangon.

1: a szót miután ki mondtad

2: a lehetőséget amit kihagytál

3: az eltelt időt

Hogy folyton fáradt vagyok, sokszor fáj a fejem

Túl kevésnek érzem mások mellett már önmagam

Pedig körülöttem lassan már mindenki ugyanolyan

Nem akarom, hogy a gyerekem féljen hazajönni, felhívni ha valami nem úgy sült el. Nem akarom, hogy sírjon miattam.

Eltört egy poharat? Pótoljuk, és együtt feltakarítunk.

Elfelejtett valamit? Emlékeztetem rá, normális hangnemben.

Nem jutott ideje valamire? Leveszem a terhet a válláról.

Rossz jegyet kap? Megnyugtatom, nem hagyom, hogy szomorkodjon, vagy féljen hazajönni, hogy amiatt legyen szomorú mert eltiltom valamitől.

Szeretném ha nem beosztottam lenne a gyerekem, hanem egyenrangú fél. Hogy legyen beleszólása a dolgokba, hogy elmondhassa amit gondol. Szeretném ha szeretne itthon lenni, ha nem akarna elmenekülni. Ha mellettem merne telefonozni. Ha szülő lennék nem parancsolgatnék neki, példát mutatnék, és megkérném kövessen.