potenciális drogfüggő

Mióta eszemet tudom, felnézek rád. Annyi fájdalmat, betegséget és rosszat kibírtál… azt hittem engem is túlélsz, olyan elpusztíthatatlannak tűntél, küzdöttél… és most mégis én vagyok itt és írom ezeket a sorokat, miközben csak folynak a könnyeim… Már nem vagy többé, nem mesélsz nekem, nem mondod, hogy hátra töröd a fiúk bokáját, nem viccelődsz, nem ölelsz, puszilsz és egyszerűen csak… már nem vagy. Nagyon fáj… Ha tehetném úgy adnék neked az én éveimből, hogy itt legyél még, velem és csinálj nekem akár reggelire egy rántottát, vagy óriás töltött káposztát, vagy csak újra megölelj.

Mama te olyan tiszta voltál, mindenkinek segítettél… mindenki felnézett rád, segítettél ahogy tudtál és most már nem vagy itt, nem vagy velünk, pedig ennek a családnak annyira szüksége lett volna rád…

Csak az nyugtat, hogy neked már végre nem fáj…