vazsu

Vagy inkább örökre. Pussz

Szóval próbálkozom, szeretnék enni náluk. Itt vannak tőlem egy sarokra, igazán nem kitérő, hogy néha bemenjek és megkérdezzem, készen vannak-e már?

Most már legalább lett étlapjuk, mondjuk egyszer használhatós, rózsaszínű A4-es lapra van nyomtatva és elég csálé is. Kérdezgetem őket mindig, hogy van-e már vega kaja? Mert ennék én náluk, de nincs mit. Csak az az egy sült tésztába csomagolt izé, még mindig, aminek nem volt íze már a múlt héten se. De mindig más embert kérdezek és mindig mást válaszolnak. Múlt héten még akartak vega választékot, most azt mondta a kiscsaj, hogy nem szeretnének, mert autentikus vietnámi étterem ők, ott meg ugyebár nincs vega kaja.

De akkor kerekedett el a szemem, amikor bevallotta, hogy naponta két ember csalódottan sétál ki tőlük, mert nem tudnak mit enni.

Kedves ismerősöm kiadja a lakását, két hálószoba és nagy nappali-konyha, egy gyerekkel is ideális, párnak is, vagy csak úgy két embernek.

Az indiaiak úgy tartják, hogy elefántot látni szerencsés dolog, ugyanis Ganesha, az elefántfejű isten a jó szerencsét, a sikert és az akadályok leküzdését reprezentálja.

Hiszek egy, nagyon is, először is önmagamban, meg aztán valami másban, no meg néha meg is bizonyosodom az isteni gondviselésrül.

Például ma, amikor még a vihar kitörte előtt autóba szálltam, hogy hazamenjek. Nem jutottam el csak az utca végére, amikor utánam telefonáltak, hogy ott maradt a napszemüvegem. Vissza is fordultam és egészen odáig nem esett az eső, de onnan zuhogott. Amikor újra elindultam, már csavarta a fákat a szél és alig láttam ki az autóból. Rossz érzés fogott el, amikor az utca végén megint csörgött a telefonom. A nővérem hívott, aki pár perccel előttem indult, hogy ha még nem indultam el, akkor már ne is, várjak fél órát, mert az utak járhatatlanok. Van, ahol a fáktól nem lát, van, ahol az esőtől. Szóval másodjára is visszafordultam, hívtam az unokatestvérem, hogy nyissák ki a kaput, megyek vissza, beállnék az udvarra.

Amikor megérkeztem, a két keresztgyerek örömujjongásban tört ki. Zsuzsi gyere fürdess meg minket, Zsuzsi kérlek olvasd fel nekünk a dínós könyvet, Zsuzsi csak még egy utolsó játék. Nagyon régen volt már ilyen, hogy ennyire igényeltek volna engem az esti szeánsz közepette, hiszen már nagy lókötő a két keresztgyerek, hat és nyolc. De most olyan volt, mint régen.

Aztán mire a kölykök pizsiben álltak sorban jóéjt pusziért, akkorra a vihar is elvonult. Szinte senki nem volt az utakon, tökéletesen láttam minden irányba és azon gondolkodtam hazafelé, hogy ez sem volt véletlen. ;)

Vazsu: Szép jó napot kívánok, én most csak egy jó kávét innék.

Főpincér: Parancsoljon, erre tessék.

Vazsu: Nagyon köszönöm!

Főpincér: Egy latte macchiato-t esetleg?

Vazsu: Olyan latte macchiato-s lánynak nézek ki? ;)

Főpincér: Igen, sok tejjel. Olyan csíkosan, szépen!

Vazsu: Pedig én hosszú kávés vagyok, pici meleg tejjel.

Főpincér: Na! Pedig el szoktam találni! :D

Vazsu: Mindig?

Főpincér: Na jó, nem mindig. A nőket soha nem lehet kiismerni... ;)