Az egyik pillanatban még jól vagy. Nevetsz, jól érzed magad. Aztán jön valami… Akár csak egy egyszerű dolog… Lehervad az arcodról a mosoly. Szaggatottabban, nehezebben veszed a levegőt. Nem érted mitörtént, próbálsz megnyugodni. Kérdik: Minden okes? Hevesen bólogatsz, pedig belül egyre jobban kezdesz széttörni. Megfájdul a fejed is. A kusza gondolatok egyre csak erősödnek, eszük ágában sincs nyugton maradni. Egyre csak cikáznak a fejedben, már nem bírsz velük, lassan lecsukódnak szemeid. Megszédültél igaz? Egyre sötétebb minden, levegő után kapkodsz, az egész tested remegni kezd. A hangszálaid szabadságot vettek ki, pedig ilyenkor lenne a legnagyobb szükséged rájuk. Belül ordítasz a segítségért, de kívűl csak hallgatsz. Elkap a hányinger, de visszatartod. Rettegsz. De vajon mitől? A végén már te magad sem tudod. Csak ki akarsz jutni innen, ebből a nagy káoszból. Egyedül akarsz lenni, de mégis hova mehetnél? A démonjaid szinte szétszednek, átvették az irányítást. Hol is vagy? Már te sem tudod pontosan. Forog a világ, de te csak állsz a közepén és nem tudod merre tovább. Talán pihenni kéne? Lehet. Egyre nehezebb minden lépés, könnyekkel telnek meg szemeid. A fogaid összeszorítod, erősnek kell lenni. De nem megy. Elgyengültél, nem tudsz felállni. Hirtelen minden kitör belőled: üvölteni, sírni kezdesz, bármit, csak kiadd magadból. Őrültnek neveznek. De vajon mégis ki az igazán őrült? Kinek démonjai benne élnek, és olykor előtörnek, vagy akik igazán maguk a démonok?
stormborns
kaledo-art
gummygunk
izzy806
blakekathryn
