Túltolt programozás
Biztos, tudás-alapú munkahelyet keresel? Tanulj meg programozni, jó lesz!
Az új, bináris vallás
Aki ismer olyan programozási nyelveket, mint a Python, a Java vagy a HTML, elég szerencsés helyzetben van: már most rengeteg feltörekvő techcég tart igényt a tudására. Ez a tendencia az olyan fejlődő nemzetek esetében, mint India, egyre több számítógéphez kötött munkahelyet eredményezett. Ráadásul a szabadúszókra szakosodott oldalak megjelenésével a helyiek a nyugati fizetés töredékéért végzik el ugyanazt a feladatot.
A trend minden bizonnyal nem fog változni egy jó darabig. Emiatt jobb lehetőségnek tűnhet inkább saját vállalkozást indítani, például egy új app-ot fejleszteni, ahelyett, hogy a nagy hasznot lesápoló multiknak lapátolnánk a GDP-t. Ebben az esetben viszont azzal kell kalkulálni, hogy ezrek igyekeznek ugyanúgy eladni a saját appjukat egy hatalmas piactéren, ahol kis halként nagyjából annyi az esély az életben maradásra, mint a Soundcloudon keresztül betörni a zeneiparba.
Programozni nehéz. Felnőtt fejjel, az algebrával hadilábon állva jó programozóvá válni pedig még nehezebb. Egy olyan társadalomban, ahol már óvodás korban programozni tanítják a gyerekeket, nem árt tisztában lenni azzal, hogyan is működnek ezek a nyelvek. Azonban ahogyan az olvasás elterjedése sem eredményezett teljes foglalkoztatottságot a nyomdaiparban, úgy a programozás demokratizálódása sem fogja megoldani a foglalkoztatási válságot. Sőt, inkább ront a helyzeten.
Gyülekező adatfelhők
Egy program, amihez egy tucatnyi programozó kell, több száz munkahelyet képes feleslegessé tenni. Ez pedig általánosságban is igaz az IT szektorra: több munkahelyet vált ki, mint amennyit biztosít. Andrew Keen szerint a digitális vállaltok esetében tizedannyi befektetett tőke kell egy dollárnyi haszonhoz, mint a „hagyományos” cégek esetében. Arról nem is beszélve, hogy amikor egy ilyen cég felhő-alapú technológiákra vált, nyugodt szívvel szabadulhat meg néhány IT-alkalmazottól is, ami nyilvánvaló anyagi érdeke.
Az önkiszolgáló kassza és Mari néni
Van, aki szerint ez a folyamat nem feltétlenül jelenti munkahelyek megszűnését vagy elértéktelenedését. Elsőre úgy tűnhet, az önkiszolgáló kasszák megjelenése szükségszerűen a bolti eladói pozíciók drasztikus csökkenését eredményezi. Viszont az önkiszolgáló kasszák üzembe helyezésével szükség lesz valakire, aki segít Mari néninek használni az új eszközt, és elmagyarázza neki, hogy miért nem jó ötlet az éjszakai műfogsorát is odacsapni a mérlegre a fél kiló csirkefarhát mellé. Ráadásul az új kassza személyzetének képzettebbnek kell lennie egy „sima” bolti eladónál, emiatt jobban is keres(hetne).
Szóval a digitális korszakba lépve szükség van olyan emberekre, akik asszisztálnak az egész folyamathoz. Jelenleg a kereslet erősebb: több szakemberre van szükség, mint amennyi szabad kapacitás jelentkezik. Az ilyen pozíciók többsége tíz évvel ezelőtt még nem is létezett, viszont semmi nem utal arra, hogy mondjuk 15 év múlva még igény lesz rájuk. Ergo a jelenlegi hype a programozás és a különféle IT-technológiák körül csak ideiglenesen eredményez jól fizető állásokat. Az emberek idővel megtanulják használni ezeket a technológiákat, Mari néni unokái pedig már egyedül is tudják használni a kasszákat, meg amúgy is, ők már a neten, drónnal rendelik házhoz a cuccokat.
