#malac

Még mindig élek

Felkerültem a transzplantációs listára

Örököltem, sok pénzem van

Édesanyám szellemileg/fizikailag jól van

Unokaöcsém szépen fejlődik

Felvettek főiskolára

Jól nézek ki (😉)

Zenekarom van

Volt pár remek koncertem

Még mindig élek (Voltmár, de nem lehet elégszer)

Negatívumok

Apám utolsó két testvére is meghalt (heten voltak testvérek) Ebből Pistabátyó halála viselt meg jobban, mert ő valami elképesztő intellektuális többletet adott nekem. Rip.

Sokat álmodom arról, hogy bent dolgozom a suliban.

Összességében elmondható, hogy tök jó év volt. Érezhetően kezd a lelkem kikecmeregni abból az elképesztő traumából, amit a betegség és az azt követő kórházi kezelés okozott. Idén például már eljutottam olyan koncertekre is, ahol nem fellépő vagyok. (Hűvös/Fiúk, SopronFest, Freeday, Cotton Club Singers, Győri Filharmonikus Zenekar...).

Hozzájárultam egy ember életben maradásához, aki hasonló tüneteket produkált, mint én négy éve, s a soproni kórház nem széttárta a kezét, hogy ennyit tudunk tenni (mint négy éve), hanem célzatosan, az én esetemet megvizsgálva, velem konzultálva eljutottak a gyógyításhoz. Már ezért megérte életben maradnom. (Sőt, valószínűleg ezért maradtam életben...)

Továbbra is minden apró dolognak tudok örülni. Amikor emberek látnak mosolyogni, akkor éppen arra gondolok, hogy milyen kurva jó élni.

Színházi Élet 1924.12.