összetört_szív

Mert aki nem szeret hazamenni, az mindenhol otthon érzi magát csak ott nem ahol igazából kéne.

Ne haragudj olyanra,aki tönkretette az életed,valaki az övet is tönkre fogja..

Szornyu, mikor tobb napja, hete, honapja vagy akar tobb eve szarul van az ember. Mikor erzi, hogy evrol evre egyre kevesebb... Kevesebb az idegrendszere, a turelme, az energiaja... Mikor evrol evre egyre kevesebbet bir. Es egyre kozelebb kerul ahhoz az allapothoz, mikorra vegleg felad mindent. Borzalmas, mikor nem tudja megmagyarazni, hogy mi a baj. Hogy nem esik jol beszelni. Enni. Egyaltalan kikellni az agybol. Elni. Es a legjobb, mikor SENKI nem tudja milyen melyen vagy... Mondjuk addig jo. Foggalmam sincs hogy en magam meddig birom meg. Egyszeruen ugy erzem, hogy hajszal valaszt el attol, hogy a sinekre fekudjek... Egyszeruen eleg volt. Eleg. Szar vagyok. Nem tudok semmit. Nem ertek semmihez. Nem vagyok soha senkinek a hasznara. Mindenkit csak rombolok. Ronda vagyok. Nah meg kover is... Csak ugy letezem, de vajon minek? Mi ertelme van ennek az egesznek?

“Mert az öngyilkosságbam nem a vonat elé ugrani fáj a legjobban hanem kisétálni az állomásra”

mai napom