0,00

végre megérkezett 

aww mekkora jófej nő

V.M: Nekem? Semmi. Szerintem ahhoz, hogy az emberek olvassanak, különféle utak vezetnek. Ám azok nem szerepelnek a bölcsészkari hagyományok között. Ahogyan a bölcsészek szokások szerint nekiugranak egy könyvnek, az ellentétes azzal, ahogyan én gondolkozom az olvasásról és az elemzésről. Nem a bölcsészkarokkal van baj, hanem a jelenlegi látásmóddal, mely ott uralkodó, amennyire meg tudom ítélni. Elfogultsággal vádolhatnak, engem politikai okok miatt nem vettek ide föl, igaz, vagy nyolc éve már tanítottam itt. Az a tapasztalatom, hogy vannak híres professzorok, nagy nevek, akik nem tudják megúszni azt, hogy ne váljék belőlük ízlésdiktátor. Az ő általuk kijelölt irányba fordul mindenki, aki a bölcsészkaron irodalmár akar lenni. Az ő tanítványaik lesznek a kritikusok. Valljuk meg, a bölcsészek általában nem élvezetből olvasnak, hanem feladatból. Kukorelly Endre szokta mondani, hogy középiskolákban az irodalmat kéne tanítani, és nem az irodalomtörténetet. A bölcsészkarokon is nagyobb teret kellene engedni annak, hogy a könyveket élőlényeknek tekintsék. A magyar szakosoknak úgy (is) kellene foglakozniuk a könyvekkel, ahogyan a gyerekekkel szokás. Nagyszerű módszer, ha az ember olvas egy könyvet, amelyik tetszik neki, kézzel leírja a legjobb részeket, és közben megállapításokat tesz. Ahelyett, hogy egy vizsgára elolvasna húsz könyvet, és másik húszat arról a húszról, a magyarázat magyarázatát. Különösen Magyarországon van ez így, nem tudom miért. A Yale-en azt tapasztaltam, hogy kicsit több kapcsolatot tartanak a könyvekkel a filoszok, a nálunk általános, elvontabb szemlélet helyett vagy mellett. Amennyiben a kritikám igazságtalan, esetleg túlzó, kérjék ki maguknak nyugodtan, de erre a kérdésére csak ezt tudom felelni.