Untitled

S mit a "csend" neked?

Nincs idő vagy kedv,

S a csevegés a kukába megy.

Ez így, egyszerű eset,

Még is többen, velem együtt,

Bonyolítjuk az egyszerűt.

S még hozzá keverjük, saját lényünk:

Miattam nem jelentkezik?

Nem érek fel addig?

Nem kellek neki?!

Rosszat mondam, vagy tettem?

Nem kellett volna, beszélnem?

Millió ehhez hasonló gondolat,

Fut át az agyamban.

És ez, csak azért jöhetett létre,

Mert az önértékelés és az elmém,

Jóbarátként közre fogták a szabadság erejét.

Kérlek, hát hagyd nyitva a szemedet,

Hogy láthasd, egyedül te irányítod őket.

Te adsz erre teret, s erőt

Fordítsd hát saját magadba mindkettőt.

És kérdezd meg magadtól,

Hogy a herébe lennél kevesebb másoktól?

Egyedi vagy s különleges!

Az ami elérte hívott téged,

Egyetlen percre sem lett kevesebb benned!

Ez születésedtől ott van neked.

Erős vagy és bármire képes,

Ezt üzeni a "csend" neked!

Vajon a félreértés képességnek hívható?

Bár amilyen szinten én űzőm, ahhoz semmi sem hasonlítható🤪

Vajon semmire nem vagyok jó?

Talán erre a világra sem vagyok való🤔

Nézzük csak őszintén

A lendület is csak hálni jár belém

Lehet mások szerint ez nem igaz

Mert futok, szaladok előre 🏃

állítólag húzok magammal többeket a tetőre.

Házasság? Komoly kapcsolat?

Jaj, az írás jeleket majdnem lehagytam.🤫

Szóval egyik sem mozgat.

Talán nagyon -nagyon régen megfogadtam?

Vagy a házasságot valahogy eddig nem választottam.

Az jobban foglalkoztat

Hogy megleljem a boldogságomat☝️

De valahogy azt nem találom,

Hogy mindezt miben láthatom.

A munkámat már jó ideje utálom

Amit lehet félre értek, s homlok egyenest mást csinálok.

Az egyetlen amiben jónak hiszem magam.

Azt a versírásban láttam.

Küzd vajon más ezekkel így?

Vagy ennyi idősen már nem itt kéne tartani?

Szerettem volna az élet adta lehetőséget nem elszalasztani,

S valami olyanban jónak lenni!

Amiben szabadon tudok szárnyalni!

Így a család kérdése, feledésbe merült

Ilyen kapcsolódás az utamba nem került.

Talán én vagyok saját magam gátja

S csak hiszem, hogy nem vagyok jó semmilyen munkára.

Talán az önértékelésem szaladt ma a nullára.