Egy érdekes lány gondolatai.

Figyelj rám. Tudom szar neked. Tudom, hogy nagyon nehéz most neked. DE!

A nagy kérdés.

"-Egyél mandarint.

6 év...

Istenem, azok a szemek...

Sokszor úgy érzem, hogy már nincs tovább.

Ő volt a Nap, én pedig a Hold. Nem tudtunk létezni egymás nélkül, mégsem lehettünk sose együtt.

Amikor az ember rossz hírt kap rövid időre összeomlik... De amikor magával kapcsolatban kap rossz hírt akkor hirtelen minden elhalványul  nem marad más csak a néma csend és egy része feladja...

Xy:- Szeretlek

És ismét whiskybe fojtom a bánatom...

(...) Egyszerűen csak belefáradtam az évekbe, a bántásokba, a kapcsolatokba és az életbe.

Én mostmár csak meg akarok halni...

Van e rosszabb annál, ha egy szülő látja a gyerekét sírni?

Belöktetek egy szakadékba. De én nem akartam feladni, inkább gyorsan megtanultam repülni.

Haza jössz suliból. Egyedül vagy itthon.

Haver hív gáz van. Nem sétálunk egyet? Jól esne egy kis tanács vagy csak elmondani mi van. Persze menjünk, hajnal egyig minden nap kimentünk sétálni elmesélted mi bánt én csak hallgattam szólni se mertem féltem, hogy észreveszed hogy bármit megtennék érted annyira szeretlek. De hirtelen fordult a kocka te rendben vagy én annál kevésbé folyton hívlak, hogy sétáljunk este, beszéljünk persze azt nem mondom, hogy rohadtul hiányzik a társaságod hisz neked barátnőd van. Hívlak nem jössz. Magamra hagysz, talán elfelejtetted hogy pár hónapja minden nap kimentünk sétálni órákra? Ha nem mentünk az csak azért volt mert nem volt valamelyikőnk itthon. Én mindig mentem veled mindig meghallgattalak de ez elmúlt. Ha nem tudok aludni kimegyek sétálni de nem úgy mint veled mert egyedül vagyok és te nem jössz. Emlékszel mikor suliba voltam és nem tudtam írni milyen magányos voltál? Most én is ilyen magányos vagyok nélküled de én nem hagytam, hogy minden napod így teljen, te miért hagyod? Tudod nagyon hiányzol.