#zedianvoid

„A törött tükör nem hazudik. Csak szilánkokban mondja el az igazat.”

Nézek magamra.

Nem tudom eldönteni, hogy ez még én vagy már valaki más.

Arany varrja össze a repedéseim, mintha szépíteni akarná a fájdalmat.

De az arany is csak álcázott vér.

Minden szilánk egy „mi lett volna, ha...”

És egyik sem tükröz vissza teljesen.

Csak elhiteti, hogy ha eléggé fáj másnak, akkor a te fájdalmad halkabb lesz.

De amikor minden elcsendesül, és már nincs kit üldözni,

ott maradsz egyedül a romok közt —

csendesebben, de nem könnyebben.

Semmi sem tér vissza.

Ahogy az elveszett részeid sem.

Csak a hiány marad… és a felismerés:

a bosszú mindent elvett, amit szerettél.

„És a végén nem marad más, csak a saját árnyékod,