#wasserpark

Damals vor 10 Jahren: Heute: 20.07.2015

(Quelle: https://www.politik-starnberg.de/post/124581543258/wasserpark-teuer-als-seeanbindung-pro-jahr)

Jetzt ist es ganz anders gekommen. Die Sanierung des Wasserparks hat die 22 Mio. € Grenze gerissen und das Thema Seeanbindung hat eine ganz neue Wendung bekommen.

Nur die Bahnsteige am See haben sich nicht verändert.

Reggel iszonyatos izomfájdalmakkal ébredtem. Nem volt olyan része a lábaimnak, derekamnak, csípőmnek, ami ne hasogatott volna. A sípcsontom, a vádlim, a bokám, a combom körben, a fenekem azon részei, ahol nem is tudtam, hogy izom van. Hasogatott a térdem. De ahhoz képest, hogy nemrég még évek óta tartó talpi bőnyegyulladás kínzott, majd újabban a térdem rakoncátlankodik, 70 kilométerrel és majdnem 3 ezer méter szinttel a hátam mögött, nem is rossz.

Kifogtak rajtam ezek a hegyek.

Úgyhogy annak szántam ezt a napot, aminek terveztem: a pihenésnek. Bár legnagyobb meglepetésemre ma tényleg minden, az összes bolt és étterem bezárt, de szerencsére a pékség ma kinyitott, úgyhogy bevásároltam, pótoltam a túracsokit és az esti nasit. Majd két órát ücsörögtem az egyik asztalnál és olvastam, kávéztam és ha már ott voltam, megebédeltem. Ebéd után filmet néztem, majd felsétáltam a Wasserparkba. Kicsit szkeptikus voltam, a lombkorona nélkülu lombkoronák után szemfényvesztésre voltam felkészülve. Nem kellett volna. A vízi park a "Víz és az egészség" témájával foglalkozik, tényleg nagyon gazdagon. Ösvények hálózzák be, középen egy párologtató tó. Először a Salaeriumba ültem be, ami lényegében egy üvegfalú zárt pavilon. Bent középen fenyőgallyakra sóval dúsított víz csepeg. A fényterápiát pedig maga a nap adja. Olvastam bent egy fél órát, még meditáltam is. Aztán kint folytattam. Egy Kneipp medence, lényegében egy kis tavacska jéghideg vízzel, az aljában kavicsokkal. Véggmentem benne, és bár a végére úgy éreztem, lefagy a lábam, nagyon kellemes élmény volt. Hasonló volt a hideg karmedence, ugyanez csak a karjaimmal. Volt még lábbal tapintható út, biotop, mocsaras ösvény, esős erdei út, ahol tényleg víz csepegett a fejre. Kilátóterasz, gyönyörű táj.

Lefelé átsétáltam a tényleg csodás méhlegelőn, majd visszamentem a pékségbe és zárásig olvastam még.

És ahogy hazafelé sétáltam, azt vettem észre, hogy már alig fájnak az izmaim. Biztosan a hidegvizes séta volt.

Ma japán napot pakolás előtt: elkezdem a Sógun sorozatot és megnézem a Chihiro szellemországbant.