Ăn egy sötĂ©t szoba vagyok, hovĂĄ ĂĄlmokat dobĂĄltok. De amitĆl a legjobban fĂ©ltek, majd azzĂĄ vĂĄltok. Jelek a falakon, csak kevĂ©s ember Ă©rti meg, hogy a magam fajtĂĄkat, mĂĄr semmi nem kĂsĂ©rti meg. Ez mĂĄr nem zene, ez mĂĄr felvonĂł az egekbe. Ha leoltjĂĄk a lelked, Ă©n majd fĂ©nyt viszek a szemedbe! Ăs fogom majd a kezed, mikor megrĂĄntjĂĄk a kötelet. Ăs mikor meglĂĄtod a fĂ©nyt, majd megĂ©rted a szöveget. A legkemĂ©nyebb napokat bĂrom a legjobban, ahogy a szĂvem megdobban a többi megroppan. Ăn mindig ĂĄllok, csak a gyengĂ©k szoktak leĂŒlni. Mert olyan forrĂł fĂ©m folyik bennem ,hogy nem tud lehƱlni. A tollam nem tud leĂĄllni, prĂłbĂĄlja kiĂrni az összes olyan szemetet, amit nem lehet kibĂrni. Amikor elfogy, mikor elhagy, mikor elĂĄrul. Amikor meghal, eltemetik minden bezĂĄrul. Hogy hogyan megy be egyetlen golyĂł, egyszerre kĂ©t lyukon. Hogy hogyan Ă©led tĂșl, mikor mĂĄssal lĂĄtod a facebook-on.. Mikor az egĂ©sz vilĂĄg utĂĄl, tĂ©ged kritizĂĄl.. MĂ©g az apĂĄm sem tudja rĂłlam, estĂ©nkĂ©nt merre jĂĄrok.. Vihar van bennem, Nem is akarom megĂ©rteni..