#tykd

Minden embernek a lelkén ott van a saját bélyege, nem tudom érted e.

Én egy sötét szoba vagyok, hová álmokat dobáltok. De amitől a legjobban féltek, majd azzá váltok. Jelek a falakon, csak kevés ember érti meg, hogy a magam fajtákat, már semmi nem kísérti meg. Ez már nem zene, ez már felvonó az egekbe. Ha leoltják a lelked, én majd fényt viszek a szemedbe! És fogom majd a kezed, mikor megrántják a kötelet. És mikor meglátod a fényt, majd megérted a szöveget. A legkeményebb napokat bírom a legjobban, ahogy a szívem megdobban a többi megroppan. Én mindig állok, csak a gyengék szoktak leülni. Mert olyan forró fém folyik bennem ,hogy nem tud lehűlni. A tollam nem tud leállni, próbálja kiírni az összes olyan szemetet, amit nem lehet kibírni. Amikor elfogy, mikor elhagy, mikor elárul. Amikor meghal, eltemetik minden bezárul. Hogy hogyan megy be egyetlen golyó, egyszerre két lyukon. Hogy hogyan éled túl, mikor mással látod a facebook-on.. Mikor az egész világ utál, téged kritizál.. Még az apám sem tudja rólam, esténként merre járok.. Vihar van bennem, Nem is akarom megérteni..

Mondd mire gondolsz! Vagy inkább ne is mondd! Neked is napról napra nehezebb? Ugyan ne is mondd!

Akit mindhalálig szeretsz azt már régen mások dugják...