"Lelkem vetülete" Szleipnirr

Talán soha senki nem lesz többé, aki lángralobbant. Ettől már jobban félek, mint régen a korai demenciától.

Na ez ami kibaszott szomorú

Iszonyú fájdalommal lelkemben, mert rohadtul szeretlek!

Kételyek között hagyni azt, aki szeret és minden fronton gátolni, hogy kérdéseire választ kapjon.

Sose fogom megérteni

Minden éjjel felriadok, cselekmény álmaimban mindig hasonló csak más köntösben.  Ott vagyok melletted szeretve rám nézel, majd megcsókolod őt, aki mindig ellenünk volt és a köztetek lévő kötelék ellen semmit se tehettem. Iszonyúan fáj és hetek óta átélem. Már vége köztünk az érzés mégis visszajár újra meg újra.

Tétován és felkészületlenül mégis ott vagy, mert különben elveszítenéd őt. Tűzön vízen keresztül mész érte, saját magad legyőzve. De mikor egymást követik a kényszer helyzetek, akkor egyszer felállsz és fájó szívvel, mellben késsel hátrahagyod... Vagy mégsem? Lehet annyira szeretni valakit, hogy közben lényed egészét kiölöd magadból? Megéri ez a fájdalom a közös boldog pár óráért, mellette? AZTHISZEM IGEN! :’(

Mikor már az édes gimis lányok helyett a pályakezdő érettebb tanárnénik flörtölnek veled rájössz mennyire megöregedtél.